Melyik étrendi forma a leghasznosabb? 

Ésa 24,4–6 • „Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a föld kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthág­ták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.”

Az Úr az elváltozásra készülő népét az édeni, azaz a hústól és állati eredetû termékektõl mentes, természetes és egyszerû ét­rendhez vezeti vissza. Ellen White így ír az utolsó napok nyo­morúsága és az egészségvédelem összefüggésérõl:

„Az átváltozás előtt azonban át kell élnünk a hét csapás idõ­szakát, és ha valakinek a vére tisztátalan, zsírlerakódásokkal te­lített, hogyan tudja majd átvészelni azt az idõszakot, amikor a le­vegõ ragállyal fertõzött lesz? Természetes, hogy ez lehetetlen lesz számára.” (Robert J. Wieland: Az 1888-as üzenet, 27. o.)

Az idézet rámutat arra, hogy étrendünk kihat a vérünk összetételére, amely a kritikus idõkben lerontja állóképességün­ket, veszélybe sodorva örök érdekeinket is. Az étrendnek – a bizonyságtétel értelmében – sokkal nagyobb a jelentõsége a végsõ próbák idején, mint azt valaha is gondoltuk. „A test éle­te a vérben van” – mondja ki az Írás az alaptörvényt, ami azt is jelenti, hogy nemcsak az állatok, hanem az emberi élet is a vér minõségével függ össze (3Móz 17,11).

A húsfogyasztást a bizonyságtételek egyáltalán nem java­solták már ezelõtt mintegy 100-120 évvel sem, az egyre szennyeződő környezet, a hússal kapcsolatos egészségügyi és er­kölcsi problémák, valamint az állatbetegségek terjedése miatt.

„A hús sohasem volt a legmegfelelőbb táplálék, de fogyasztása most – az állatok betegségeinek rohamos szaporodása miatt – két­szeresen is kifogásolható. Akik húst fogyasztanak, aligha tudják, mit esznek! Ha alkalmuk lenne látni a vágóállatot, és tudnák, mi-lyen minõségû húst esznek, sokszor undorral fordulnának el tõle. Sokan fogyasztanak rendszeresen olyan húsételeket, amelyek hem­zsegnek a tuberkulózist és rákot kiváltó kórokozóktól. Ezek és más hasonló halálos betegségek így terjednek. (…) Nincs már itt az ideje, hogy mindenki felhagyjon a húsfogyasztással? Hogyan táp­lálkozhatnak még hússal és egyéb testet-lelket károsító ételekkel azok, akik a szent angyalok társaságára méltó tiszta, nemes és szent életre törekszenek? Miként olthatják ki Isten teremtményei­nek életét, hogy azok húsát ínyencfalatként fogyasszák? Térjenek inkább vissza a kezdetben kapott egészséges és ízletes ételekhez, le­gyenek irgalmasak az Isten által teremtett és uralmuk alá helyezett oktalan állatokkal, és tanítsák meg erre az irgalmasságra a gyer­mekeiket is.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 295., 315. o.)

Ellen White kora óta a húsminőség és az állatok egészségi ál­lapota tovább romlott. Számos nagy, az állatbetegségekkel ösz­szefüggõ járványt értünk meg már a mi korunkban is, így az akkor leírt sorokat „négyzetre is emelhetjük” ma (sertéspestis, kergemarhakór, madárinfluenza, sertésinfluenza, szalmonel­lózis, húsbotrányok stb.). (Lásd e témában Fehér János Nem­zetközi húskrízis – Húsételek a maradék asztalán – meddig? című könyvét, illetve Tóth Gábor Eljött az idő? című tanulmányát, mindkét kiadvány a BIK Könyvkiadónál jelent meg 2009-ben.)

A húsfogyasztással már számos nem hívő ember is felha­gyott az egészségügyi kockázatok és az erkölcsi aggályok tu­datosítását követõen. George Bernard Shaw például így vallott errõl: „Az állatok a barátaim, és én nem eszem meg a barátai­mat.” Ismert Edward Nelson orvos mondása is: „Ha erõs akarsz lenni, mint a bivaly, edd azt, amit a bivaly eszik, de a bi­valyt ne edd meg.”

Az egyéb állati eredetű élelmiszerekrõl Ellen White ezt írja: „Tanítsuk meg az embereket tej és vaj nélkül táplálkozni! Mond­juk el nekik, hogy hamar eljön az idő, amikor a tojás, a tej, a tejföl és a vaj fogyasztása nem lesz többé biztonságos, mert az emberek gonoszságának növekedésével arányosan nõnek az állatbetegségek.

Biblia és egészség

Közel az idő, amikor a bukott emberiség bűnei miatt az egész ál­latvilág nyögni fog a földünket átokkal sújtó betegségek alatt. Isten rátermettséget és ügyességet ad népének, hogy ezek nélkül is egész­séges táplálékot tudjon készíteni. Népünk vessen el mindenféle egészségtelen receptet!” (Étrendi és táplálkozási tanácsok, 282. o.)

A következő mondatra is figyelnünk kell: „Várjuk meg, amíg a körülmények megkövetelik, és az Úr elkészíti erre az utat.” (I. m., 162. o.) Eszerint Isten népe számára az „idő” akkor jön el, ami­kor ezek a termékek (tej, tojás) problémássá válnak, és betegsé­gek terjesztői lesznek. Ez az idõ itt van, hiszen láthatjuk a jelentendenciáit, és azt is, ahogyan az Úr lépésrõl lépésre értékes, tápláló növényi alapanyagokat, ételkészítési módokat tár elénk, az állati eredetû termékek helyett. Isten gondoskodott szá­munkra a bõséges és változatos növényi nyersanyagokról, ame­lyekbõl egészséges, tápláló és ízletes reformételek készíthetõk.

Jelzések ezek, amelyeket észlelve haladék nélkül érdemes megkezdeni a fokozatos áttérést a növényi étrendre – mint szükségszerű és oltalmat jelentõ étrendi formára. Sokan azt gondolják, hogy ezzel a táplálkozás kérdése „üdvözítõ” jelleget kap, és szélsőségesnek tartják az ilyen álláspontot. Ne feledjük azonban, hogy Isten maga hívta fel a figyelmet a vegán étrend fokozatos bevezetésére, amelynek során a hit és a cselekedetek együtt teszik lehetõvé, hogy az Úr megvédhessen a nagy nyo­morúság idején. A Krisztust váróknak adott egészségvédelmi tanácsok Isten különleges adományai, s a hitbõl fakadó enge­delmesség súlyos ártalmaktól óv meg bennünket a jövõben.