Az Agrárminisztérium közbenjárására hamarosan egyedi jelölést és elkülönítést kapnak a rovarfehérjéket tartalmazó termékek a magyar boltokban. De vajon tényleg szükség van erre az intézkedésre, vagy épp a rovarfogyasztás szélesebb körű támogatása oldhatná meg hosszú távon a bolygó élelmezési gondjait? És egyáltalán, mennyire biztonságos a rovarok fogyasztása?

Amellett, hogy a rovarok kevesebb ráfordítást igényelnek a tenyésztés során, sokkal hatékonyabban alakítják a takarmányt saját testtömegükké, mint más állatfajok. Ez annak tudható be, hogy nem szükséges külön energia a testhőmérsékletük megtartásához, mivel környezetük hőtartalmát veszik fel. Ráadásul takarmányként felhasználhatók olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari vagy éppen faipari melléktermékek, amelyeket ma sok esetben hulladékként tartunk számon

– olvasható a Nébih oldalán.

 A rovarevésnek bizony vannak előnyei. A rovarétrend sokkal több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint az állatok húsa. Tenyésztésük és feldolgozásuk jelentősen kevesebb helyet igényel, és kevesebb táplálékra is van szükségük. Ezen kívül kisebb mennyiségű üvegházhatású gázt termelnek, mint a haszonállatok.

Míg a kármint az E-120 kódszám jelöli a címkéken, a sellakot E-904-es számmal tüntetik fel, ezek pedig a leghétköznapibb élelmiszerekben is megtalálhatók a joghurttól kezdve egészen a szalámiig. Bizarrnak tűnnek, félni azonban nem kell tőlük: a szervezetre teljesen veszélytelenek.

Néhány ehető faj, a teljesség igénye nélkül:
• Orrszarvúbogár, galacsinhajtó bogár. Főként élve fogyasztják az Amazonas-medencében, de előfordul az is, hogy parázson sütik meg őket.
• Pillangó és molylepke lárva, agavé féreg. Lárva állapotban extra sok fehérjét és vasat tartalmaznak, ezért a hiánybetegségben szenvedők, a gyerekek és a kismamák erőszeretettel fogyasztják őket az afrikai országokban.
• Hangyák. A hangyák egyetlen hátránya, hogy jó sok kell ahhoz, hogy egy ember jól tudjon lakni velük. Mégis sokan fogyasztják őket, létezik sült hangya, de van hangyaleves is.
• Méhek és darazsak: természetesen nem a repülő fullánkos egyedeket eszik meg, hanem a lárva állapotban lévőket, amikor még kis dagi kukacokra hasonlítanak.
• Büdösbogarak. Utolsó helyen szerepel a számunkra leginkább meglepő étel, a poloska, vagy más néven büdösbogár. El sem tudjuk képzelni, hogyan lehet megenni őket, de ízük állítólag az almáéra hasonlít.

Tegyünk egy kis kitérőt, s vizsgáljuk meg, vajon Magyarországon miért olyan elterjedt a disznóhús fogyasztása! Még manapság is dominál a többi húsféléhez képest. Miért szeretjük annyira a sertéshúst? Egyáltalán szeretjük-e, vagy csak egy hajdani kényszerből született szokás?
Nos, a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. A csaknem százötven éves megszállás során a muzulmán vallású török hódítók bizony nem kímélték a magyar portákat, elvitték az élelmet, jószágokat, kivéve a sertéseket, mivel a fogyasztását tiltotta a vallásuk. A magyar paraszt pedig, ha nem akart éhen maradni, sertést kezdett tartani.

 Melyik étrendi forma a leghasznosabb? 

Ésa 24,4–6 • „Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a föld kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthág­ták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.”

Az Úr az elváltozásra készülő népét az édeni, azaz a hústól és állati eredetû termékektõl mentes, természetes és egyszerû ét­rendhez vezeti vissza. Ellen White így ír az utolsó napok nyo­morúsága és az egészségvédelem összefüggésérõl:

„Az átváltozás előtt azonban át kell élnünk a hét csapás idõ­szakát, és ha valakinek a vére tisztátalan, zsírlerakódásokkal te­lített, hogyan tudja majd átvészelni azt az idõszakot, amikor a le­vegõ ragállyal fertõzött lesz? Természetes, hogy ez lehetetlen lesz számára.” (Robert J. Wieland: Az 1888-as üzenet, 27. o.)

Az idézet rámutat arra, hogy étrendünk kihat a vérünk összetételére, amely a kritikus idõkben lerontja állóképességün­ket, veszélybe sodorva örök érdekeinket is. Az étrendnek – a bizonyságtétel értelmében – sokkal nagyobb a jelentõsége a végsõ próbák idején, mint azt valaha is gondoltuk. „A test éle­te a vérben van” – mondja ki az Írás az alaptörvényt, ami azt is jelenti, hogy nemcsak az állatok, hanem az emberi élet is a vér minõségével függ össze (3Móz 17,11).

A húsfogyasztást a bizonyságtételek egyáltalán nem java­solták már ezelõtt mintegy 100-120 évvel sem, az egyre szennyeződő környezet, a hússal kapcsolatos egészségügyi és er­kölcsi problémák, valamint az állatbetegségek terjedése miatt.

„A hús sohasem volt a legmegfelelőbb táplálék, de fogyasztása most – az állatok betegségeinek rohamos szaporodása miatt – két­szeresen is kifogásolható. Akik húst fogyasztanak, aligha tudják, mit esznek! Ha alkalmuk lenne látni a vágóállatot, és tudnák, mi-lyen minõségû húst esznek, sokszor undorral fordulnának el tõle. Sokan fogyasztanak rendszeresen olyan húsételeket, amelyek hem­zsegnek a tuberkulózist és rákot kiváltó kórokozóktól. Ezek és más hasonló halálos betegségek így terjednek. (…) Nincs már itt az ideje, hogy mindenki felhagyjon a húsfogyasztással? Hogyan táp­lálkozhatnak még hússal és egyéb testet-lelket károsító ételekkel azok, akik a szent angyalok társaságára méltó tiszta, nemes és szent életre törekszenek? Miként olthatják ki Isten teremtményei­nek életét, hogy azok húsát ínyencfalatként fogyasszák? Térjenek inkább vissza a kezdetben kapott egészséges és ízletes ételekhez, le­gyenek irgalmasak az Isten által teremtett és uralmuk alá helyezett oktalan állatokkal, és tanítsák meg erre az irgalmasságra a gyer­mekeiket is.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 295., 315. o.)

Ellen White kora óta a húsminőség és az állatok egészségi ál­lapota tovább romlott. Számos nagy, az állatbetegségekkel ösz­szefüggõ járványt értünk meg már a mi korunkban is, így az akkor leírt sorokat „négyzetre is emelhetjük” ma (sertéspestis, kergemarhakór, madárinfluenza, sertésinfluenza, szalmonel­lózis, húsbotrányok stb.). (Lásd e témában Fehér János Nem­zetközi húskrízis – Húsételek a maradék asztalán – meddig? című könyvét, illetve Tóth Gábor Eljött az idő? című tanulmányát, mindkét kiadvány a BIK Könyvkiadónál jelent meg 2009-ben.)

A húsfogyasztással már számos nem hívő ember is felha­gyott az egészségügyi kockázatok és az erkölcsi aggályok tu­datosítását követõen. George Bernard Shaw például így vallott errõl: „Az állatok a barátaim, és én nem eszem meg a barátai­mat.” Ismert Edward Nelson orvos mondása is: „Ha erõs akarsz lenni, mint a bivaly, edd azt, amit a bivaly eszik, de a bi­valyt ne edd meg.”

Az egyéb állati eredetű élelmiszerekrõl Ellen White ezt írja: „Tanítsuk meg az embereket tej és vaj nélkül táplálkozni! Mond­juk el nekik, hogy hamar eljön az idő, amikor a tojás, a tej, a tejföl és a vaj fogyasztása nem lesz többé biztonságos, mert az emberek gonoszságának növekedésével arányosan nõnek az állatbetegségek.

Biblia és egészség

Közel az idő, amikor a bukott emberiség bűnei miatt az egész ál­latvilág nyögni fog a földünket átokkal sújtó betegségek alatt. Isten rátermettséget és ügyességet ad népének, hogy ezek nélkül is egész­séges táplálékot tudjon készíteni. Népünk vessen el mindenféle egészségtelen receptet!” (Étrendi és táplálkozási tanácsok, 282. o.)

A következő mondatra is figyelnünk kell: „Várjuk meg, amíg a körülmények megkövetelik, és az Úr elkészíti erre az utat.” (I. m., 162. o.) Eszerint Isten népe számára az „idő” akkor jön el, ami­kor ezek a termékek (tej, tojás) problémássá válnak, és betegsé­gek terjesztői lesznek. Ez az idõ itt van, hiszen láthatjuk a jelentendenciáit, és azt is, ahogyan az Úr lépésrõl lépésre értékes, tápláló növényi alapanyagokat, ételkészítési módokat tár elénk, az állati eredetû termékek helyett. Isten gondoskodott szá­munkra a bõséges és változatos növényi nyersanyagokról, ame­lyekbõl egészséges, tápláló és ízletes reformételek készíthetõk.

Jelzések ezek, amelyeket észlelve haladék nélkül érdemes megkezdeni a fokozatos áttérést a növényi étrendre – mint szükségszerű és oltalmat jelentõ étrendi formára. Sokan azt gondolják, hogy ezzel a táplálkozás kérdése „üdvözítõ” jelleget kap, és szélsőségesnek tartják az ilyen álláspontot. Ne feledjük azonban, hogy Isten maga hívta fel a figyelmet a vegán étrend fokozatos bevezetésére, amelynek során a hit és a cselekedetek együtt teszik lehetõvé, hogy az Úr megvédhessen a nagy nyo­morúság idején. A Krisztust váróknak adott egészségvédelmi tanácsok Isten különleges adományai, s a hitbõl fakadó enge­delmesség súlyos ártalmaktól óv meg bennünket a jövõben.

A tejet és a tejtermékeket csodaszerekként, az egészséges növekedéshez szükséges tápanyagok forrásaiként állítják elénk, bár ma már sok helyütt hangzanak el és olvashatók más orvosi vélemények is. Kétségtelen, hogy a tejtermékek tele vannak tápanyagokkal, de ez nem azt jelenti, hogy ezek kombinációja ideális mint emberi táplálék. Az anyatej a csecsemők számára életfontosságú, és szervezetük úgy van megteremtve, hogy ezt a növekedést serkentő táplálékot fel tudja dolgozni. A felnőtteknek viszont már nem az anyatej a legmegfelelőbb táplálék, nem is tudnák olyan jól megemészteni, mint csecsemőkorukban. A Biblia ugyan beszél arról, hogy a régmúlt időkben is fogyasztották az emberek a tejet és a tejtermékeket, ugyanakkor elmondható, hogy a teremtés rendje szerint a tehéntej a borjaknak, nem pedig az embereknek való.
- A felnőttek számára a tej és a tejtermékek zsírban és koleszterinben gazdag, nehezen emészthető élelmiszerek.
- Sokan tejcukor érzékenyek (Magyarországon a lakosság kb. 20-30 százaléka).
- A tej és tejtermékek (különösen a sajtok) sokaknál allergiát okoznak.
- A terjedő állatbetegségek és az egészségtelen nagyüzemi állattartás miatt a tej és tejtermékek egyre kevésbé biztonságosak és táplálóak.

A különböző növényi/vegetáriánus tejek receptjét leírtam a blogomba. Az ott leírt módon készíthetünk tejeket másfajta magvakból is.
Ha a tejet nem édes ételhez használjuk fel, jobb az édesítést elhagyni.Kisgyermekek, csecsemők táplálásánál méz helyett használjunk barna cukrot vagy datolyát az édesítéshez.
A szójából, és az olajos magokból készült tejeknek magas a fehérje- és olajtartalmuk, a gabonatejeknek viszont nagyon alacsony az olajtartalmuk, és fehérjetartalmuk is kisebb. A TÚRÓ PÓTLÁSA  a tofuval jól pótolható. 

TEJFÖL NAPRAFORGÓBÓL (VAGY MÁS OLAJOS MAGBÓL)

1 csésze víz (meleg víz, mivel az olaj kicsapódik a hideg vízben és nem lesz sima állagú)
1 csésze nyers hántolt napraforgómag (vagy más olajos mag, legfinomabb kesudióval)
1 kávéskanál só
1-2 citrom
ízesítéséhez használhatunk 1 gerezd fokhagymát, csipetnyi bazsalikomot, egy kevés vöröshagymát

Áztassuk be a napraforgómagot egy éjszakára hideg vízbe, így megduzzad és könnyebben turmixolható. (Ha nagyon jó a turmixgépünk, az áztatás elmaradhat.) Öntsük le a levét. Egy csésze vízzel és a többi hozzávalóval együtt turmixoljuk krémszerűre. A krém színében, jellegében hasonlít a tejfölhöz, ezért amikor egy étel elkészítéséhez tejfölre van szükség, felhasználhatjuk helyettesítőként.
A sajtkrémet jól helyettesíti a napraforgókrém.

A legtöbb ember számára teljesen természetes az állati eredetű táplálékok fogyasztása. Ez nem is baj, de komoly indokok vannak arra nézve, hogy a mai időben miért érdemes csökkenteni a hús, a tojás és a tejtermékek fogyasztását. A szakemberek ezek mennyiségi csökkentését, és a növényi eredetűekét pedig növelni javasolják.

A ma ismert indokok, amelyek az állati eredetű élelmek csökkentését támasztják alá:
Ma az állattartás körülményei igazodnak ahhoz az elvhez, hogy minél több anyagi hasznot kell kipréselni a lehetőségekből. Ezért:
Az állatokat kis, zárt helyen tartják (helytakarékossági szempontból, és hogy az állat ne mozoghassa le az értékes kilókat), ezért azok idegesek, feszültek lesznek, és stresszhormont termelnek, ami feldolgozás után is az élelemben marad. Elfogyasztásukkal ezek a stresszhormonok ránk is ugyanilyen hatással vannak: idegesek és feszültek leszünk, és ez más káros folyamatokat is beindít.
A gyorsabb súlygyarapodás érdekében az állatok takarmányába legtöbbször visszateszik a feldolgozott fajtársaik melléktermékeit (toll-liszt, csontliszt, belsőségekből készült pép...) vagy más állati termékeket (halliszt, fehérjekoncentrátumok...), és ezzel a betegségek futótűzként terjednek. A beteg állatoktól mi is megbetegedhetünk, mert sok betegség állatot és embert egyaránt támad.
Ahogy a beteg állatok száma növekedni kezdett, egyre több gyógyszert, főleg antibiotikumokat kezdtek etetni az állatokkal a takarmányba keverve (sokszor feleslegesen, csupán elővigyázatosságból), és ezek is ételeinkben maradnak. De amikor mi leszünk betegek, már nem fog hatni egy esetleges antibiotikum-kezelés, mert a kórokozó fokozatosan hozzászokott az étellel bejutó, apró adagú gyógyszerekhez.
A környezeti ártalmak (növényvédő szerek, nehézfémek...) a növényekben kisebb mértékben vannak jelen, mint az állatokban, mert az állatok, a növényi takarmányt fogyasztva, felhalmozzák testükben az ártalmas anyagok nagy részét. Ezek, szervezetünkbe jutva, sok betegség okai lehetnek.

Gabonából, gyümölcsből és zöldségféléből áll az az étrend, amelyet a Teremtő számunkra választott. Ezek az ételek a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon elkészítve a legegészségesebbek és legtáplálóbbak; olyan erőt és szívósságot és szellemi frissességet biztosítanak, ami a bonyolultabb táplálékokból nem meríthető.
Természetellenes az ízlésük azoknak, akik hozzászoktak a zsíros és igen izgató ételekhez. Nem mindjárt kívánják az egyszerű, könnyű ételeket. Idő kell ahhoz, hogy az ízlés természetessé váljék, és a gyomor kiheverje az ártalmakat. De aki rendületlenül kitart az egészséges ételek mellett, az egy idő után jóízűnek találja őket. Ízletes és pompás zamatjukat megkedveli, és fogyasztásukban nagyobb élvezetet talál, mint az egészségtelen nyalánkságokban.
Bölcs tervezéssel csaknem minden országban beszerezhető az a táplálék, amely a legjobban elősegíti az egészséget. A különböző rizs-, búza-, kukorica- és zabkészítményeket mindenhova exportálják, úgyszintén a babot, borsót és lencsét. Ezek a növények hazai vagy importált gyümölcsökkel és mindenütt megtermő különféle zöldségfélékkel lehetőséget nyújtanak hús nélkül is teljes értékű étrend összeállítására.
Ahol sok gyümölcs terem, ott tárolni kell bőségesen belőle télire befőtt vagy szárított gyümölcs formájában. Apró gyümölcsök - mint amilyen a ribizli, egres, földieper, málna, földiszeder - előnyösen termeszthetők sok olyan helyen, ahol nem nagyon fogyasztják, és termesztését elhanyagolják.

Az elmúlt év utolsó hónapjaiban a média különböző csatornáin újra és újra felcsaptak a margarinellenes hadjárat hullámai. Az idő múlásával nem túlzás hadjáratnak nevezni a megjelenő nyilatkozatokat, állásfoglalásokat, már csak azért sem, mert a féligazságokból hamis következtetésekre jutó, a fogyasztókat alaptalanul megtévesztő „szakemberek” egyre elszántabban támadnak. De nézzük a tényeket!

Az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorának műsorvezetői a karácsonyi bevásárlások idején tanácstalanul üldögéltek a stúdióban. Egyikük az interneten körlevél formájában megjelenő levélről mesélt, amely a margarin káros hatásait ecsetelte. A másik műsorvezető azonban védelmébe vette a margarint. A beszélgetés végül azzal a konklúzióval zárult, hogy évekkel ezelőtt a vajat kiáltották ki első számú közellenségnek, most pedig eljött az ideje, hogy ugyanezt tegyék a margarinnal.
A közelmúltban nem ez volt az egyetlen ilyen típusú hír. Csupán a sorban az utolsó, amely bizonytalanságot ébreszthet a margarint kedvelők és fogyasztók népes táborában.

De vajon mi az igazság a sok állítás körül?

Támadások és a tények
1. Támadás: A margarint érő támadások első pontja szerint a margarin emeli a koleszterinszintet. Emeli, mert az előállításához szükséges szilárd növényi olajok a szervezetre ártalmas, úgynevezett transzzsírokat is tartalmaznak. Ezen zsírok rendszeres fogyasztása pedig csökkenti a vérben levő jó koleszterin szintjét, így növeli az érelmeszesedés kialakulásáért felelős, rossz koleszterin szintjét .
Tény: A hidrogénezési eljárás nem jelenti feltétlenül, hogy transzzsírsavak keletkeznek, ugyanis sikerült a gyártási technológiát úgy továbbfejleszteni, hogy ezt ki lehessen küszöbölni. Ettől függetlenül, a ma kapható, jó minőségű margarinokba kerülő növényi olajokat már nem hidrogénezik, helyette kemény, a természetben előforduló növényi zsírokat (kókuszzsír, pálmazsír) használnak a kívánt, kenhető állag elérésért. Így mára sikerült a transzzsírsavak arányát 1-2%-ra, vagy ez alá csökkenteni, és ezt az információt bizonyos gyártók a csomagoláson található tápanyagtáblázatban fel is tüntetik termékeiken. A jó minőségű margarinok transzzsírsav-tartalma alacsony, a WHO által ajánlott 1 százalék alatti, zsírsavösszetételüknek köszönhetően a szív- és érrendszerre kifejezetten jó hatással vannak. A többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó margarinok nem emelik a koleszterinszintet, épp ellenkezőleg: zsírsavösszetételüknek és más összetevőiknek köszönhetően segítenek csökkenteni azt.

2. Támadás: A margarinfogyasztók tévednek, amikor azt hiszik, hogy a koleszterin nem szükséges az emberi szervezet működéséhez. Így csupán koleszterinmentessége miatt a margarin nem tekinthető egészséges élelmiszernek.
Tény: Való igaz – egyébként senki nem állította ennek ellenkezőjét -, hogy koleszterinre igenis szüksége van a szervezetnek. Az emberi szervezet pontosan ezért állítja elő a koleszterint. Sajnos a táplálékkal bevitt túlzott mennyiségű koleszterinnel, valamint a telített és transzzsírsavakkal– amelyek jellemzően olyan állati eredetű élelmiszerekben vannak, amilyen például a vaj is – felboríthatjuk a védő és az ártó koleszterin egyensúlyát, az utóbbi javára. Ezzel pedig növelhetjük a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Tiltott élelmiszerek szerencsére nincsenek, csak betartandó mennyiségek: ezért megfelelő mennyiségben vaj és egyéb állati zsiradékok is fogyaszthatók, azonban ételkészítéshez, kenyérkenéshez a növényi olajokat, margarinokat ajánlott előnyben részesíteni.

Még néhány gondolat a magas koleszterinszintről és a táplálkozásról
Ismert tény, de nem lehet elégszer ismételni: a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők jelentős része táplálkozással befolyásolható. A Magyar Szív Egyesület 2007-ben készült hazai, reprezentatív koleszterinkutatásából kiderül (www.koleszterinszint.hu), hogy a megkérdezettek (20-90 év közöttiek) 24 százalékának emelkedett a koleszterinszintje, 17 százalékának pedig magas. Így a felnőtt lakosság jelentős részének nem javasolt a koleszterinszint növekedést okozó élelmiszerek nagymértékű fogyasztása. Azonban a jó minőségű margarinok fogyasztása jól beilleszthető a kiegyensúlyozott és változatos táplálkozásba.
A korszerű táplálkozásban az állati eredetű zsiradékokat lehetőség szerint (de nem teljesen) növényi eredetű zsiradékokra érdemes cserélnünk. Sütéshez az olívaolaj jelenthet jó megoldást, étrendünket gabonafélékkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, zsírszegény húsfélékkel és tejjel-tejtermékekkel valamint halakkal kell minél változatosabban összeállítani.

ÖSSZEFOGLALÁS:
A jó minőségű margarinok nem, vagy csak a WHO által ajánlott mértéket meg nem haladó mennyiségben tartalmaznak a szervezet számára káros transzzsírsavakat. A vaj margarinnal való helyettesítése hosszú távon - kedvező zsírsavösszetételének köszönhetően-, segíthet megelőzni az első számú népbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását. A növényi szterineket tartalmazó margarinok pedig ezen összetevőiknek köszönhetően kifejezetten csökkentik a magas koleszterinszintet, kiegyensúlyozott, változatos étrendbe illesztve és az egészséges életmód részeként.

A vaj kontra margarin kérdés margójára…..
Az utóbbi két évtizedben egyre-másra jelennek meg hírek a legkülönbözőbb élelmiszerek, élelmiszer-alkotóelemek káros hatásairól, így került a céltáblára a tej, tejtermékek, teljes értékű gabonafélék, húsok, édesítőszerek, egyes gyümölcsök, zsiradékok, és most például a margarin. Az esetek túlnyomó részében ezeknek a – különben olvasmányos köntösbe bújtatott – híreszteléseknek semmiféle alapjuk nincs, a róluk írottak nem tartoznak a bizonyítékokkal alátámasztott orvostudományi állítások körébe, arra azonban alkalmasak, hogy elbizonytalanítsák az olvasót, de persze arra is alkalmat adnak, hogy a felmerült témával kapcsolatban hozzászólásként, válaszként tárgyilagos, korrekt tájékoztatás jelenjék meg a médiában. A cikkek szerzői gyakran fiktív, nem létező személyek. Akinek kétségei támadnak és nem tud eligazodni az ellentétes állítások között kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, illetve az ÁNTSZ szakemberét, a kórházi dietetikust, vagy olvassa el a Táplálkozási ajánlások a felnőtt magyarországi lakosság számára* című kiadványt, illetve keresse fel az Egészségügyi Minisztérium honlapját.