Háromfajta mozgást szükséges végeznünk ahhoz, hogy a tes­tünk arányosan edzett legyen: 1. a kitartást növelõ dinamikus mozgást, 2. a rugalmasságot, hajlékonyságot növelõ feszítõ-nyújtó-lazító gyakorlatokat, 3. az erõnövelõ mozgást.

Figyeljük meg, hogy mindhárom mozgásforma lelki párhu­zamot is rejt magában. A Szentírás a mozgást összekapcsolja a keresztény küzdelemmel.

A dinamikus fizikai megterhelés, az aerob (fokozott léleg­zetvételt igénylõ) edzések fokozzák a szív és a tüdõ kapacitá­sát, de e kitartást növelõ mozgások lelki életünk dinamikáját, gondolkodó- és felfogóképességünket, alkotóerõnket is növe­lik. A rendszeres vagy a fizikai határainkig vezetõ aktivitás akaraterõt igényel. Az izmainkban raktározott energia szelle­mi munkánknak és erkölcsi döntéseinknek is erõforrása. Az ige is biztat: „…félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõtért.” (Zsid 12,1) Lásd még 1Kor 9,24–27 verseit.

A rugalmasságot, hajlékonyságot fejlesztõ nyújtó-feszítõ-lazító gyakorlatokkal testünk hajlékonyságát növeljük, merevsé­geit, görcseit feloldjuk, megakadályozzuk csontjaink, izmaink idõ elõtti „berozsdásodását”. A fizikai rugalmasság mellett lel­ki értelemben is szükségünk van rugalmasságra, lelki hajlé­konyságra, azaz alkalmazkodóképességre (1Kor 9,19–22).

Az erõnövelõ mozgást azért érdemes és szükséges végez­nünk, mert az izmok és a csontok megterhelésre ellenállóbbak lesznek, erõsödnek. A rendszeres fizikai munkát végzõk termé­szetes módon gyakorolják e mozgásfajtát, akik azonban ülõ­munkát végeznek, azoknak tudatosan kell figyelniük rá, külö­nösen a férfiaknak. Ha erõsebbek akarunk lenni, akkor fokoza­tosan kell megterhelnünk az izmainkat, csontjainkat. Az erõ nem vész el, hanem növekszik. Isten törvénye a fizikai és lelki területen egyaránt az, hogy aki ad, még többet kap. Az izom és a csont a megterhelés nyomán nem elgyengül, hanem egyre erõ­sebb lesz. Szükségünk van erõtöbbletre a fizikai és a lelki felada­

Biblia és egészség

taink elvégzéséhez! Aki megszokta a fizikai terhelést, annak könnyebb lesz elhordoznia a lelki terheket is. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legye­tek erõsek!” (1Kor 16,13) „Legyetek erõsek, és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!” (Zsolt 31,25)

MOZOGJUNK

– Rendszeresen. Egy-egy mozdulatot egyszer végrehajtani könnyûnek tûnik, de rendszeresen, naponta elvégezni erõfe­szítést, kitartást igényel. Csak akkor hatékony a mozgásunk, ha ismételjük, az izom is csak gyakorlással lesz erõsebb. Ugyanez a törvény érvényes lelki értelemben is: ha valamely képességünket, talentumunkat nem használjuk, elerõtlenedik, elsatnyul (2Móz 20,8–11).

– Hatékonyan.Egy mozgásformát, egy munkát sokfélekép­pen lehet elvégezni. Hanyagul, felületesen, vagy úgy, hogy érezzük, megfeszülnek az izmaink, egész lényünket belevittük a mozdulatba. A hozzáállásunktól függ az eredményesség. Szívvel-lélekkel tegyük, örömmel végezzük! „Amit tesztek, Lé­lekbõl cselekedjétek!” (Kol 3,23)

– Megvalósítható célokat tûzzünk ki!Aki nem tud futni vagy kocogni, az intenzíven sétáljon le egy bizonyos távot, amely teljesíthetõ! Csak olyan célt tûzzünk ki, amelyet teljesíteni tu-dunk. Ne úgy fejezzük be a mozgást, hogy azt mondjuk: „Hát ezt sem tudtam megcsinálni.” Inkább fokozatosan növeljük a határokat. Vigyáznunk kell, hogy ne feszítsük túl magunkat! A tudatos mozgásnak nem az a lényege, hogy kimerítsük az energiáinkat, hanem hogy energiát gyûjtsünk. Ehhez átállási idõre van szükség. A mozgásterápiának az a célja, hogy erõt, energiát nyerjünk mások szolgálatára.

– A határainkig.Ha az ember eljut a saját erõkifejtése hatá­ráig, akkor egy sajátos tapasztalatban részesül. Teljesítõképes­ségünk határán valami fontos dolog történik. Meg kell feszíte-

nünk az izmainkat, ami kellemetlen érzéssel jár együtt: a „nem bírom tovább” tapasztalatával. Idáig eljutni nem könnyû, de megéri a fáradságot. Mert ekkor mind fizikai, mind lelki érte­lemben nagy ajándékban részesülünk, saját határainkat ostro­moljuk. A szervezetünk erre úgy válaszol, hogy erõsíti az iz­mokat, csontokat, lelki értelemben pedig növekszik az akarat­erõnk, kitartásunk. Ilyen megterhelésre kizárólag megfelelõ bemelegítés és edzés után szabad vállalkozni, különben fenn­áll a sérülés, húzódás, szakadás, törés veszélye.

– Fejlõdjünk! Az élet egyik felemelõ tapasztalata, hogy fo­lyamatos fejlõdésben élhetünk. Mind fizikai, mind lelki érte­lemben tágíthatjuk a határainkat. Izmaink rugalmasságának, erejének növelése valós tapasztalat, mérhetõ. Lelki ellenálló képességünk, akaraterõnk is erõsödik. Több erõvel, nagyobb akarattal még többre leszünk képesek. Nemcsak az eddig is­mert mozgásokat, illetve problémákat oldhatjuk meg, hanem bátran kipróbálhatunk új mozgásformákat, amelyeket még so-ha nem gyakoroltunk, és új feladatok megoldásához is nyerhe­tünk erõt, képességet. A Szentírás azt tanácsolja, hogy „min­denestõl fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban”

(Eféz 4,15). Az emberi létünkbõl fakadó erkölcsi kötelezett­ség, hogy fizikai és lelki képességeinket a maximálisra nö­veljük. „Mindenki fejlessze fizikai és szellemi képességeit a ma­ximumra, hogy dolgozhasson Istenért, bárhol, ahová hívja õt.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 96. o.)

– A viszonzás törvénye.Teremtõnk az izmainkba is beleírta azt a törvényt, hogy jobb adni, mint kapni. A testmozgással foglalkozó szakemberek felfedezték a viszonzás törvényét. Azt mondták: add tovább! Segíts másnak, és ez megtérül. Add bele a cselekvésedbe az energiádat, és többszörösen visszakapod. Az adás törvénye: nem kevesebb lesz, hanem több. Tágítsuk a ha­tárainkat, lépjünk ki saját kis zárt világunkból, segítsünk má­soknak! „Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékez­

Biblia és egészség

ni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondta: Jobb adni, mint venni.” (Ap csel 20,35) „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)

„A szellemi erõfeszítés megfelelõ testmozgás nélkül túl sok vért szállít az agyba, így a vérkeringés kiegyensúlyozatlan lesz. Az agyban túl sok a vér, míg a végtagokban túl kevés. A tanulás és pihenés óráit gondosan szabályoznunk kell, és az idõ egy részét fi­zikai munkával kell eltöltenünk… Nem tudjuk megõrizni az egészségünket, ha idõnk egy részét nem töltjük naponta izom­munkát igénylõ mozgással a friss levegõn. Meghatározott órá­kat kell fordítanunk valamely fizikai munkára, amely tevékeny­ségre bírja testünk minden részét. Testi és szellemi erõinket egyenlõ mértékben kell megterhelnünk, igénybe vennünk, és ak­kor lelkünk felüdül. A gondolkodó ember agya keményen dolgo­zik. Sokan tékozló módon használják fel szellemi erõiket, míg mások legfõbb célja az életben a fizikai munka, viszont nem fog­lalkoztatják elméjüket megfelelõen. Izmaik fejlõdnek, de szellemi erejük gyengül – a sokat gondolkodó emberek pedig az elméjüket dolgoztatják, de testüket megfosztják erejétõl és életképességétõl a mozgás elhanyagolása által… Egészségünk érdekében a fizikai és a szellemi munkát kiegyensúlyozottan kell végeznünk. (…)

Több ember hal meg a testmozgás hiánya miatt, mint a kifára­dás következtében. Sokkal többen rozsdásodnak be a tétlenségtõl, mint ahányan a sok munka miatt veszítik el egészségüket. Akik megszokták a megfelelõ testmozgást a szabad levegõn, azok vér­keringése rendszerint jó és erõteljes… Menj ki és végezz testmoz­gást mindennap, még akkor is, ha valamely benti feladatot el kell halasztanod!” (Ellen G. White: Az én életem ma, 146., 138. o.)