A növényi eredetű fitoösztrogének hasznosak, flavonok, melyek számos növényben megtalálhatók, ezek közül emelek ki néhányat.

 Szója: 

A kutatások eredménye szerint a szója nem rontja a nemihormonok egyensúlyát, férfiaknál sem. Kínai tanulmány alapján kimondható, hogy ahol több szóját fogyasztanak, kevesebb a mell és prostatarák. A csontok erősítésében is szerepet játszik, sőt a szívbetegség, a stroke rizikója is csökken. Jót tesz a bőrnek, csökkenti a depressziós tüneteket, javítja a vesefunkciót. Menopausa idején enyhíti a hőhullámokat.

A szójában lévő fitoösztrogének több daganattípus ellen védőhatással bírnak, azáltal, hogy csökkentik a humán ösztrogén szintet, így a humán ösztrogénfüggő daganatok kialakulását gátolják. A mell, a prosztata és vastagbélrák kialakulásának veszélyét csökkentik.

A fitoösztrogének normál esetben nem okoznak elnőiesedést/ feminizációt/, mint a humán ösztrogének és nem csökkentik a spermiumszámot sem.

A fentiek értelmében hasznos a szója fogyasztása hús helyett is. A hús, a tej, a tojás is jelentős mennyiségű ösztrogént tartalmaz, amelynek hatása egyezik a humán ösztrogén hatásával és káros.

Szervezetünk zsírszövete is termel ösztrogént, ez a magyarázata annak, hogy a kövérség is rejt magában daganatos betegségre hajlamosító tényezőt.

Többek között a szőlőben, a gabonafélékben és bogyós gyümölcsökben is megtalálhatók a fitoösztrogének, ezek védenek bennünket, antioxidans hatásúak.

Az egyetlen fitoösztrogén, mellyel kapcsolatban érdemes óvatosnak lennünk a sörben található, mely rendszeres fogyasztás esetén elnőiesedést okoz.

Van egy másik csoport fitoösztrogén, mely az ösztrogen ellenes hatás mellett gyenge ösztrogénszerű hatással is bír- jelentős mennyiség a lenmagban van, mely peteérés nélküli ciklushoz vezethet, ezáltal a petefészek működés elégtelenné válhat, meddőséget okozhat.

Táplálkozásunk során érdemes figyelembe venni, melyek a hasznos növények, melyek szolgálják egészségünk megőrzését.

A népi gyógyászat már több száz éve felfedezte a máriatövis gyógyító hatását: méregtelenítésre és a máj védelmére már évszázadok óta használják kúraszerűen. A növény magjában található silymarin nevű hatóanyag hatékonyan száll szembe a májban található toxinokkal. 

Ezenfelül antioxidáns tulajdonsággal is rendelkezik, aminek következtében semlegesíti a májsejtekben lebomló méreganyagokból keletkező szabad gyököket és megakadályozza a méreganyagok májsejtbe való bejutását. A túlterhelt májsejtek pótlásával segíti a máj újjáépülését.

Mi a máriatövis titka?

Érdekesség: még a gyilkos galóca által okozott életveszélyes mérgezéskor is segít, ugyanis az infúzióval bevitt máriatövis-kivonat gyorsabban tudja a gomba mérgeit lebontani a májban, ezáltal megakadályozza a májsejtek pusztulását.

Tudományosan elismert a máriatövis-termés regisztrált készítményeinek alkalmazása. Termése tartalmazza legfontosabb hatóanyagát, a szilimarint, mely tulajdonképpen három flavonoid keveréke. Egyéb keserűanyagokat, illóolajat és E-vitamint is találunk benne, de a szilimarin a legfontosabb. Ez az anyag úgy védi legfőbb méregtelenítő szervünket, a májat a mérgektől, hogy egyrészt serkenti a mérgek lebontását, másrészt aktivizálja a májsejtek (hepatocyták) gyógyító mechanizmusait, és az új májsejtek képződését.

Bár a gyógynövényekkel foglalkozó könyvek tartalmazzák a máriatövis-tea receptjét , ilyen töménységben csak emésztést segítő hatása érvényesülhet, ugyanis a hatóanyag nagyon rosszul oldódik vízben.

Ha májvédő-és májregeneráló hatását szeretnénk kihasználni, csak a nagy adag szilimarint tartalmazó kivonatok, cseppek és kapszulák bizonyulhatnak hatásosnak. Ha komolyabb egészségügyi problémánk van, minden esetben orvossal kell egyeztetnünk a máriatövis-készítmények használatát és adagolását illetően.

Egyébként a növény minden része ehető gyökerétől a virágig. Leveleit és szárát egyes helyeken salátákba, levesekbe, köretként, sőt pitékben is felhasználják. Szárának ízét a káposztához és a spenóthoz hasonlítják, fejét forralás után az articsókához hasonlóan dolgozzák fel.

Akkor is használhatjuk, ha egészségesek vagyunk, de úgy érezzük, hogy életmódunk, esetleg munkánk több méreganyaggal terheli meg a szervezetünket, mint az tanácsos lenne, és szeretnénk a későbbi problémákat elkerülni.

lyenkor évente egy-két szilimarinkúrát érdemes tartani, májműködésünket támogatandó.

Ellenjavallatai és mellékhatásai nem ismeretesek, mindazonáltal terhes és szoptató kismamák ne alkalmazzák, és gyermekeknél sem indokolt a használata.

A C-vitamin nagyon fontos az egész szervezet számára, és számos gyümölcsben és zöldségben megtalálható. Szerepet játszik az immunrendszer egészséges működésében, a csontok szilárdságában a sebgyógyulásban, az agy működésében. Ezt a vitamint szedik az emberek a leggyakrabban táplálékkiegészítő formályában.

  A C-vitamin vízben oldódik, tehát a zsírban oldódó vitaminokkal ellentétben a szervezet nem raktározza el, és a felesleg a vizelettel ürül ki. Emiatt is fontos a rendszeres bevitele, és persze azért is, mert a szervezet nem tudja önállóan előállítani. Ugyanakkor arra is érdemes figyelni, hogy ne vigyük túlzásba, mert annak mellékhatásai is lehetnek

Fontos tudni, hogy a legtöbb embernek nincs szüksége külön C-vitamin-pótlásra, mert elegendőt tudnak a szervezetükbe juttatni azzal, ha rendszeresen fogyasztanak friss zöldségekkel és gyümölcsöket.

Napi 2000 milligramm C-vitaminnál nagyobb mennyiség bevitele az arra érzékenyeknél gyomorbántantalmakat okozhat. Előfordulhat hányinger, hasmenés, illetve akár reflux, gyomorégés is. Mivel a C-vitamin növeli a vas felszívódását, túlzásba vitele vasfelhalmozódáshoz is vezethet a szervezetben, amely káros a szív, a máj, a hasnyálmirigy, a pajzsmirigy és a központi idegrendszer számára is.

Emellett megnövelheti az oxalát mennyiségét a vesékben, ami miatt megnőhet a vesekövek kialakulásának esélye. Annak, hogy táplálkozással túl sok C-vitamint viszünk be, aránylag kicsi az esélye, ez inkább olyanokkal fordulhat elő, akik külön is szedik, táplálékkiegészítő formájában. A legjobb, ha inkább csak orvosi rendelvényre szedjük külön, esetleg olyankor, ha elkaptunk valamilyen fertőzést. Napi 1000 milligrammnál nagyobb mennyiséget ebből a vitaminból felesleges bevinni.

Változó és idősebb korban a só hiányállapotok nagyon jellegzetes tüneteket produkálnak. Ha felismerjük, hogy a szervezetünk sóhiányos állapotba került, akkor könnyen és gyorsan gyógyíthatjuk meg magunkat.

 A sóhiány tünetei: csontritkulás, fogszuvasodás, hormonális zavarok, stressz, ízületi panaszok, hajhullás, fokozott kopaszodás és a haj korpa. Továbbá visszerek, gyakori gyulladások, bőrproblémák, és emésztési problémák. Valamint izomgörcsök, fokozott izzadás, gyomorsav túltengés és a fáradtság, gyakori vizelés, súlyosabb esetben pedig a kiszáradás, ezen kívül pedig memóriazavar, eszméletvesztés. Az arcon is megmutatkozik a sóhiány tünete, elszürkül vagy sápadttá válhat, értágulatok, májfoltok jelentkeznek, fokozódik az arcbőr zsírosodása és hirtelen ráncosodás lép fel.

 Vérünk 9 gramm sót tartalmaz literenként, és a benne található nátrium szervezetünk létfontosságú ásványi anyaga. Naponta 2 gramm nátrium-kloridra van szüksége a szervezetünknek. Ennek elsősorban az a feladata, hogy tápanyagot juttasson el a sejtekbe. Ha nem jutunk elég sóhoz, akkor szervezetünk egyensúlya felborul.

 A nátrium-klorid, vagyis a konyhasó olyan ásványi eredetű anyag, amelyet fűszerként az ételek ízesítéséhez és azok tartósításához használnak. Az emberi szervezetnek a megfelelő élettani folyamatokhoz szüksége van sóra: az szabályozza a folyadékháztartást, hozzájárul az idegi impulzusok működéséhez. A sóból az ajánlott napi mennyiség egyénenként változó, de átlagosan a maximum 5-7 gramm, ettől többet nem ildomos fogyasztani, mert a túl sok só károson hat a testre, felborítja az ionegyensúlyt, hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához, az pedig hosszú távon szívinfarktushoz és stroke-hoz is vezethet. Viszont a só hiánya is komoly tünetekkel jár: izomgyengeség, görcsök, szédülés is jelezheti, hogy kevés a szervezetbe juttatott só mennyisége.