Miért és hogyan gyógyít a pihenés?

A csend megállás, figyelem, elmélyedés, érzékenység. Dolga­ink felgyülemlett hordalékát csak lassan és csendben tudjuk feldolgozni, elrendezni, helyreigazítani, eltávolítani. Ha így be­felé fordulunk, kifelé is tisztábban látunk. Az állandó beszéd és zajinger áradatában, a kimerítõ külsõ események hangzuhata­gában „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Befelé kell tekinte­nünk, hogy haladjunk, ne csak menjünk, hogy lássunk is, ne csak nézzünk. Hogy ne azok közé tartozzunk, akiknek szeme­ik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak.

A titkokra mindig csend borul: az ige titkára, a szépség rej­télyeire, az Isten jelenlétére. Õ a halk szavakat szereti, és vála­szaiban is a csönd palástját ölti magára (Ésa 45,15). „Csende­sedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt46,11) A természetben is megnyugvásra találunk: „Állj meg, és gondold meg az Isten csodáit!” – tanácsolja az Írás (Jób.37,13)

Biblia és egészség

 A megállás és meggondolás a feltétele a csodálatnak, és a természet világában vagy a lelki történések birodalmában ránk váró felfedezéseknek.

A csöndben kinyílnak érzékeink, meglátjuk azt is, ami a zajtorlaszok, túlmozgások, idegfeszültségek miatt máskor észrevehetetlen. A megértés és a megtérés a csend kapuján át vezet. Az igazán jelentős események, a lélek döntései és elhatározásai csendben történnek, csakúgy, mint az Istennek való átadás és igéjének megragadása. Azért vonult vissza Jézus éjszakánként a csend magányába, hogy szorosabb kapcsolatban lehessen Atyjával. Tanítványait is hívta: „Gyertek velem puszta (csendes) helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé!” (Mk 6,31) Megváltónk gyakran ment csendes tájékokra (Lk 9,10) felüdülni.

„Krisztus megértő szavai éppen úgy szólnak mai szolgáihoz, mint akkor a tanítványokhoz: »Gyertek el… és pihenjetek meg…«

– mondja az erőtleneknek és fáradtaknak. Nem bölcs dolog min-dig a munka és izgalmak terhe alatt görnyedni – még akkor sem, ha arról van szó, hogy az emberek lelki szükségleteit kell betölteni –, mert így a személyes megszentelõdést elhanyagoljuk, s az elme, lélek és test erőit túlterheljük. Krisztus szolgái legyenek önmegtagadók, hozzanak áldozatot másokért, azonban Isten azt akarja, hogy mindnyájan tanulmányozzák az egészségügyi törvényeket, és használják fel munkájukban, hogy fenntarthassák az Úrtól nyert életüket…

Krisztus szolgái ne hanyagolják el az egészségüket. Ne dolgozzanak a végkimerülésig, hogy ezáltal képtelenek legyenek a kö­vetkezõ erőfeszítésre. Két nap munkáját nem szabad egy napba zsúfolni. Végül majd kitűnik, hogy azok, akik gondosan és bölcsen dolgoztak, épp annyira haladtak, mint azok, akik testi-lelki erejüket annyira igénybe vették, hogy nem maradt tartalékuk a szükség idejére…

Ha az evangélium szolgája a gond és fáradtság nyomasztó terhe miatt testileg és szellemileg túlerőltette magát, vonuljon vissza és pihenjen egy rövid ideig – nem önzésből, hanem a további kötelességekre való előkészülés miatt. Éber ellenségünk van, aki nyomon követ bennünket, és kész arra, hogy minden gyengeséget a maga előnyére használjon ki. Ha elménk túlterhelt és testünk elerőtlenedett, akkor a lelket a leghevesebb kísértésekkel árasztja el, amelyek ilyenkor igen hatásosak. Isten szolgája jól sáfárkodjék erejével, s ha fáradt, hagyja abba munkáját, és elmélkedjen Jézusról.

Nem azokhoz szólok, akik megszokásból mondják fáradtnak magukat, azt gondolva, hogy nehezebb terhet viselnek, mint a többiek. Aki nem dolgozik, annak nincs szüksége pihenésre. Mindenütt vannak, akik kímélik magukat, és nem viselik a rájuk eső felelősséget. Nagy, fárasztó terhekről beszélnek, és nem is tudják, mit jelent az ilyenek hordása. Munkájuk csekély eredményű.

Jézus Krisztus szeretetteljes szavai azoknak szóltak, akik a Mesterért végzett szolgálatukban elfáradtak, nem pedig azoknak, akik állandóan vigyáznak, hogy kíméljék magukat. Ma is vannak, akik elfeledkeznek önmagukról, hogy képességeiket a legnagyobb mértékben kihasználják, akik sajnálják, hogy nem tudnak többet elvégezni, és buzgalmukban túlerőltetik magukat – nekimondja az Üdvözítő: Pihenjetek meg kissé!” (Ellen G. White: Az evangélium szolgái, A túlmunka veszélye c. fej.)

Pihenés után hatékonyabban tudunk dolgozni, a gondolataink is tisztábbak lesznek. A fertőzések ellen is védettebbé válunk. A jó alvás érdekében szívleljük meg a következőket: törekedjünk arra, hogy mindig azonos időben feküdjünk le. Kényelmes ágyunk legyen. Alaposan szellőztessük ki a hálóhelyiséget, és a hőmérséklet ne haladja meg a 16–18 fokot. Ne akkor menjünk aludni, amikor már teljesen kimerültünk. Jobb, ha a vacsorát elhagyjuk, de ha mégis vacsorázunk, csak könnyű ételt fogyasszunk, és azt is legalább négy órával a lefekvés előtt. 

1Móz 2,2–3 • „Amikor elvégezte Isten hetednapon a mun­káját, amelyet alkotott, megszûnt a hetedik napon mindenmunkájától, amelyet alkotott. És megáldotta Isten a hete­dik napot, és megszentelte azt, mivelhogy azon szûnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten.”Mk 6,31 • „Õ pedig monda nékik: »Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé.« Mert sokan voltak a járókelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejük.”Zsolt 127,1–2 • „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dol­goznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hi­ába vigyáz az õrizõ. Hiába néktek korán felkelnetek, ké­sõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” Préd 4,6 • „Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelem­mel.”