A fiatalság forrása
A fiatalság mesés, legendás forrása az ókori kalandorokat egy életen át tartó kutatásra, keresésre ösztönözte, s idővel a beteljesíthetetlen álom jelképévé vált. A tudomány ma legalább részben képes ezt az álmot mindannyiunk számára elérhető közelségbe hozni.
Mit jelent ez?
Amikor a titkos forrás után kutattak, amely örök fiatalsággal ajándékoz meg, emberek tömegei haldokoltak fertőző betegségek miatt felnőtté válásuk korai szakaszában. Ma ezektől nem kell tartanunk, s bár igaz, hogy napjainkban sokakat a degeneratív betegségek fosztanak meg erejüktől és tesznek idő előtt munkaképtelenné, azonban ezek elkerülhetők a rendszeres, serény fizikai aktivitás útján, miközben nagyobb vitalitás, jobb egészség, hosszabb élet lehet osztályrészünk.
Mozgással igazán elérhető mindez?
Vessünk egy pillantást a tényekre. A „használd, különben elveszted" törvényszerűsége nemcsak a csontokra és az izmokra vonatkozik, hanem a szívre, tüdőre, agyra, véredényekre, ízületekre és a test összes többi részére egyaránt. Az ülő foglalkozású életmód közvetlen út a korai halálhoz. Az aktivitás hiánya szó szerint megöl minket. A jó genetikai örökség néhány embernek segít abban, hogy hihetetlen helyzeteket és állapotokat éljenek túl, de ez kevesek adottsága.
A ma gondja nem csupán a „csak hosszabb ideig élni" képlet: a meghosszabbodott életidő mellett vágyakozunk az erő, a jó egészség, a hasznavehetőség és az élet minőségének javítása után.
Hogyan segít a mozgás abban, hogy tovább és jobban éljünk?
• A mozgás segít, hogy jól érezzük magunkat: a testgyakorlásból jó közérzet és életöröm származik. Azonkívül a hormonok, amelyek a mozgás kiváltotta jó közérzetet előidézik, az egészségre is kedvezően hatnak. A testgyakorlás a szívet is erősíti. Ez pedig igencsak fontos egy olyan kultúrában, amelyben minden második ember szív- és érrendszeri betegségben hal meg. A testgyakorlás csökkenti a vérnyomást, a nyugalmi pulzusszámot, s védi a szívet és a véredényeket.
• A testgyakorlás csökkenti a vérben az LDL-koleszterinszintet, emellett gyakran megemeli a HDL-koleszterinszintet, ami ugyancsak csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. (Az LDL a koleszterin káros, a HDL pedig a hasznos válfaja.)
• A kalcium és más fontos ásványi anyagok visszatartásával a mozgás erősítőleg hat a csontokra. Az ülőmunkát végző emberek, akik már túl vannak negyvenedik életévükön, egyre több kalciumot és csontanyagot veszítenek.
• A mozgás feloldja, megszünteti a depressziót. A szabadban végzett testgyakorlás az egyik legértékesebb eszköz, hogy segítségével harcba szálljunk e szinte mindennapos, munkaképtelenné tevő betegség ellen.
• Az aggodalmaskodástól, idegeskedéstől is megszabadít a mozgás. Napjaink rohanó, kapkodó, nyomás alatt élő társadalmában a fizikai tevékenység az egyik leghatékonyabb ellenszer a stressz ellen.
• A testgyakorlás életünk minden területén megnöveli az erőt és a hatékonyságot.
• A mozgás a kívánatos testsúlyt is segít fenntartani, továbbá izmokat fejleszt és zsírokat éget el. A mérsékelt testgyakorlás a vércukorszint ideiglenes megemelésével tompítólag hat az étvágyra is.
• A testgyakorlás javítja a keringést, tisztábbá teszi a gondolkodást, pihentetőbbé az alvást, és felgyorsítja a károsodott területek gyógyulását.
Miféle mozgásról van szó? Nem mindenki tud kocogni, és nem mindenki tudja lefutni a maratoni távot.
A felsorolt jótékony hatások mindegyike egyszerű gyaloglás útján is elnyerhető. A gyaloglás ideális testgyakorlás. Egyáltalán nem kerül pénzbe, ugyanakkor biztonságos, és szinte mindenki végezheti. És még szórakoztató is! Megválaszthatjuk a sebességet, megállhatunk, amikor csak akarunk. Ahogyan edzettségünk javul, fokozatosan növelhetjük a sebességet és az időt.
További jó testgyakorlásnak tekinthető az úszás, kerékpározás, kertészkedés, udvari munka. A keményebbek részére ajánlható a kocogás, a  lépcsőmászás, az ugrókötél és a síelés.
Rossz időben kipróbálhatjuk a szobakerékpárt, a gumiasztalt, az evezőgépeket, vagy egyszerűen kocogjunk egy helyben. Ha aerobicozunk, a hatékonyság érdekében a mozgás legyen igen eleven, és legalább 15-20 percen át tartson. A legtöbb ember fokozatosan el tudja érni ezt a célt.
Egy naponként 30-40 perces aktív testgyakorló program igen jótékony hatású. Súlyunk ellenőrzése és uralása érdekében növeljük meg az időt egy órányira. Ezt az egy órát esetleg két vagy három szakaszra is oszthatjuk.
Igaz, hogy a hatékonyság érdekében el kell érni bizonyos pulzusszámot?
Különböző testgyakorlási módok léteznek, különböző célok elérésére. A pulzusszám megnövelése mozgás közben különösen fontos, ha a cél a szív megerősítése. A súlyzóval végzett testgyakorlás is igen értékes a maga mivoltában. De ne felejtsük el, hogy még az olyan mérsékelt aktivitás is, mint amilyen a tempós gyaloglás, javítja a jó közérzetet, növeli az erőt és a hatékonyságot, s akár 30 százalékkal csökkenti a szívroham kockázatát. Minden lépés számít!
De a mozgás olyan fárasztó és unalmas!
Mindannyian sok fárasztó és unalmas dolgot teszünk nap mint nap: ilyen a takarítás, autómosás, fűnyírás, mosogatás, munkába járás, vagy akár a fogmosás. De elvégezzük ezeket, mert szeretjük a munka jutalmát: vonzó otthon, tiszta autó, rendszeres fizetés, szép fogak. Bizonyos idő után ezek a tevékenységek rutinossá, a mindennapi élet elfogadott részévé válnak. Tekintsünk ugyanígy a testgyakorlásra is, mely ráadásul egész életünkre jótékony hatással van. Előbb-utóbb még jó ízére is ráérezhetünk, s akkor nem lesz többé unalmas számunkra.

A szervezet erõi csak tevékenység útján bontakoznak ki. Az iz­mokat a használat nem koptatja, nem gyengíti, hanem erõsíti, ellenállóbbá teszi. Az ember járásra, mozgásra született.

A jó levegõn tett séta, barangolás a legegyszerûbb módja an­nak, hogy mozogjunk. A régi közmondás találóan fogalmaz: „Két orvosom van: a jobb és a bal lábam.” Szerencsés helyzet­ben vannak azok, akik élhetnek az üdítõ kerti munka lehetõ­ségével! Az úszás és a kocogás ugyancsak rendkívül jó hatás­sal van a szervezet egészére. A mozgáskultúra vagy testkultú­ra nemcsak sportolást jelent. Érdemes készíteni magunknakegy testedzési programot, és ezt beépíteni az életünkbe. Így tudatosan karbantarthatjuk, átmozgathatjuk testünket, javít­hatjuk vérkeringésünket, növelhetjük fizikai és szellemi telje­sítõképességünket.

Intenzív mozgás során az izomrostokon keresztüli véráram­lás tizenöt-hússzorosra is növekedhet. Így a testszövetek vér­ellátása alaposabb. Segít a felhalmozott salakanyagok és mér­gek eltávolításában, az érfalakra lerakódott anyagok lebontásá­ban. A mozgás testünkre-lelkünkre gyakorolt jótékony hatása felmérhetetlen. A kiizzasztó, örömteli mozgás következtében endorfin termelõdik – feszültségoldó, kedélyállapot-javító, fáj­dalomküszöbünket és tûrõképességünket növelõ kémiai anyag. A napközben végzett aktív mozgás az éjszakára is kihat: fontos hormonok és vegyi anyagok keletkeznek a szervezet­ben. Ezért van az, hogy kiadós mozgás után édes a pihenés. A jól megtervezett testmozgás erõsíti a szívet, védi az idõ elõtti el­használódástól, fokozza a szervezet oxigénszállítását, serkenti az emésztést, javítja a hangulatot, fokozza az ellenálló képessé­get, az izmok mellett a csontokat és az inakat is erõsíti. Felold­ja a kimerültséget, növeli a szellemi teljesítõképességet, bizton­ságérzetet és mozgékonyságot kölcsönöz, véd a hirtelen stressz­hatástól, legyen az akár testi, akár lelki természetû. Önbecsülés­és akaraterõsítõ, javítja a testtartást, hozzásegít az egészséges alváshoz. Mindezeket az elõnyöket naponta élvezhetjük, ha megfelelõ mozgást végzünk.

Egy új mozgásforma elsajátításakor kezdetben nehézségek­be ütközhetünk, de gyakorlással a mozdulatok csiszoltabbá, az új reflexkapcsolatok kialakításával egyre célirányosabbá vál­nak. Ügyesebbek leszünk. Az évek elõrehaladásával fontos megõrizni nyitottságunkat, rugalmasságunkat, mert ez a fejlõ­désünk alapja. A rendszeres mozgás erõsíti, stabilizálja csont­rendszerünket, gerincünket, javítja tartásunkat, megteremti a jó elvekhez való állhatatos ragaszkodás, a gerincesség, az egye­nesség fizikai hátterét.

Összességében tehát a mozgás alapvetõen befolyásolja az élethez való viszonyulásunkat. Mozgáskultúránk folyamatos fejlesztése gazdagítja személyiségünket, fejleszti önismere­tünket. Így belsõ lényünket árnyaltabban tükrözi a külsõnk – tartásunk, mozdulataink összhangja, mimikánk. A statikus, merev életfelfogás helyett alkotó életmódhoz vezet, az ember szabadságérzetét fokozza, életszeretetét növeli.

„Azoknak, akik ülõmunkát végeznek, mindennap tornázniuk kellene a szabad levegõn, télen-nyáron, amikor csak az idõjárás megengedi. Legjobb a gyaloglás, mivel szinte minden izmot meg­mozgat. A tüdõ is egészséges mozgásra kényszerül, mivel lehetet­len intenzívebb testmozgást végezni intenzív tüdõmunka nélkül. Az ilyen testmozgás sok esetben hasznosabb a betegnek, mint a gyógyszerek.”

„A tevékenység hiánya a betegségek egyik komoly oka. A test­mozgás gyorsítja és szabályozza a vérkeringést, a tétlenségben azonban a vér nem kering szabadon… Lelkészek, tanítók, tanu­lók és szellemi munkát végzõk gyakran szenvednek olyan beteg­ségben,

Biblia és egészség

 amelyek a szellemi túlterhelés következményei, mert elméjük erõfeszítései mellé nem társult testgyakorlás… Jó szoká­sok, következetes mértékletesség a megfelelõ testgyakorlatokkal összekötve – ezek által nyerhetünk testi és szellemi erõt, teherbí­ró képességet.”

„Az egész test munkára rendeltetett. Ha testi erõnket nem tud­juk munka által állandóan edzeni, szellemi erõink is csak kevés ideig maradnak a teljesítõképesség legmagasabb fokán… A test edzésére fordított idõ nem vész el. Aki állandóan csak a könyveit bújja, csakhamar megtapasztalja, hogy szellemi frissessége elvész… A tornagyakorlatok nem pótolják a friss levegõn való felüdü­lést… Azok a tevékenységek, amelyeket a szabad levegõn, testünk minden izmának igénybevételével végzünk, a legmegfelelõbbek arra, hogy kikapcsolódjunk a szellemi munkából. Semmilyen fi­zikai munka nem olyan alkalmas erre, mint a földmûvelés… A kerti munka és az erdõn-mezõn vándorlás iránt új érdeklõdést kell keltenünk köreinkben.” (Ellen G. White: A gyógyítás szolgálata, 240. o.; Boldog élet, 107–108. o.; Education/Elõtted az élet, Felüdülés, Munkára nevelés c. fej.)

Gondolkodjunk el azon, hogy milyen modern kényelmi szokások rabolják el tõlünk a testmozgás alkalmait? Hogyan tudnánk változtatni ezen?

Ap csel 17,28 • „Õbenne élünk, mozgunk és vagyunk.”Zsolt 69,35 • „Dicsérjék õt az egek és a föld, a tengerek, és ami csak mozog azokban!”

Háromfajta mozgást szükséges végeznünk ahhoz, hogy a tes­tünk arányosan edzett legyen: 1. a kitartást növelõ dinamikus mozgást, 2. a rugalmasságot, hajlékonyságot növelõ feszítõ-nyújtó-lazító gyakorlatokat, 3. az erõnövelõ mozgást.

Figyeljük meg, hogy mindhárom mozgásforma lelki párhu­zamot is rejt magában. A Szentírás a mozgást összekapcsolja a keresztény küzdelemmel.

A dinamikus fizikai megterhelés, az aerob (fokozott léleg­zetvételt igénylõ) edzések fokozzák a szív és a tüdõ kapacitá­sát, de e kitartást növelõ mozgások lelki életünk dinamikáját, gondolkodó- és felfogóképességünket, alkotóerõnket is növe­lik. A rendszeres vagy a fizikai határainkig vezetõ aktivitás akaraterõt igényel. Az izmainkban raktározott energia szelle­mi munkánknak és erkölcsi döntéseinknek is erõforrása. Az ige is biztat: „…félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõtért.” (Zsid 12,1) Lásd még 1Kor 9,24–27 verseit.

A rugalmasságot, hajlékonyságot fejlesztõ nyújtó-feszítõ-lazító gyakorlatokkal testünk hajlékonyságát növeljük, merevsé­geit, görcseit feloldjuk, megakadályozzuk csontjaink, izmaink idõ elõtti „berozsdásodását”. A fizikai rugalmasság mellett lel­ki értelemben is szükségünk van rugalmasságra, lelki hajlé­konyságra, azaz alkalmazkodóképességre (1Kor 9,19–22).

Az erõnövelõ mozgást azért érdemes és szükséges végez­nünk, mert az izmok és a csontok megterhelésre ellenállóbbak lesznek, erõsödnek. A rendszeres fizikai munkát végzõk termé­szetes módon gyakorolják e mozgásfajtát, akik azonban ülõ­munkát végeznek, azoknak tudatosan kell figyelniük rá, külö­nösen a férfiaknak. Ha erõsebbek akarunk lenni, akkor fokoza­tosan kell megterhelnünk az izmainkat, csontjainkat. Az erõ nem vész el, hanem növekszik. Isten törvénye a fizikai és lelki területen egyaránt az, hogy aki ad, még többet kap. Az izom és a csont a megterhelés nyomán nem elgyengül, hanem egyre erõ­sebb lesz. Szükségünk van erõtöbbletre a fizikai és a lelki felada­

Biblia és egészség

taink elvégzéséhez! Aki megszokta a fizikai terhelést, annak könnyebb lesz elhordoznia a lelki terheket is. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legye­tek erõsek!” (1Kor 16,13) „Legyetek erõsek, és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!” (Zsolt 31,25)

MOZOGJUNK

– Rendszeresen. Egy-egy mozdulatot egyszer végrehajtani könnyûnek tûnik, de rendszeresen, naponta elvégezni erõfe­szítést, kitartást igényel. Csak akkor hatékony a mozgásunk, ha ismételjük, az izom is csak gyakorlással lesz erõsebb. Ugyanez a törvény érvényes lelki értelemben is: ha valamely képességünket, talentumunkat nem használjuk, elerõtlenedik, elsatnyul (2Móz 20,8–11).

– Hatékonyan.Egy mozgásformát, egy munkát sokfélekép­pen lehet elvégezni. Hanyagul, felületesen, vagy úgy, hogy érezzük, megfeszülnek az izmaink, egész lényünket belevittük a mozdulatba. A hozzáállásunktól függ az eredményesség. Szívvel-lélekkel tegyük, örömmel végezzük! „Amit tesztek, Lé­lekbõl cselekedjétek!” (Kol 3,23)

– Megvalósítható célokat tûzzünk ki!Aki nem tud futni vagy kocogni, az intenzíven sétáljon le egy bizonyos távot, amely teljesíthetõ! Csak olyan célt tûzzünk ki, amelyet teljesíteni tu-dunk. Ne úgy fejezzük be a mozgást, hogy azt mondjuk: „Hát ezt sem tudtam megcsinálni.” Inkább fokozatosan növeljük a határokat. Vigyáznunk kell, hogy ne feszítsük túl magunkat! A tudatos mozgásnak nem az a lényege, hogy kimerítsük az energiáinkat, hanem hogy energiát gyûjtsünk. Ehhez átállási idõre van szükség. A mozgásterápiának az a célja, hogy erõt, energiát nyerjünk mások szolgálatára.

– A határainkig.Ha az ember eljut a saját erõkifejtése hatá­ráig, akkor egy sajátos tapasztalatban részesül. Teljesítõképes­ségünk határán valami fontos dolog történik. Meg kell feszíte-

nünk az izmainkat, ami kellemetlen érzéssel jár együtt: a „nem bírom tovább” tapasztalatával. Idáig eljutni nem könnyû, de megéri a fáradságot. Mert ekkor mind fizikai, mind lelki érte­lemben nagy ajándékban részesülünk, saját határainkat ostro­moljuk. A szervezetünk erre úgy válaszol, hogy erõsíti az iz­mokat, csontokat, lelki értelemben pedig növekszik az akarat­erõnk, kitartásunk. Ilyen megterhelésre kizárólag megfelelõ bemelegítés és edzés után szabad vállalkozni, különben fenn­áll a sérülés, húzódás, szakadás, törés veszélye.

– Fejlõdjünk! Az élet egyik felemelõ tapasztalata, hogy fo­lyamatos fejlõdésben élhetünk. Mind fizikai, mind lelki érte­lemben tágíthatjuk a határainkat. Izmaink rugalmasságának, erejének növelése valós tapasztalat, mérhetõ. Lelki ellenálló képességünk, akaraterõnk is erõsödik. Több erõvel, nagyobb akarattal még többre leszünk képesek. Nemcsak az eddig is­mert mozgásokat, illetve problémákat oldhatjuk meg, hanem bátran kipróbálhatunk új mozgásformákat, amelyeket még so-ha nem gyakoroltunk, és új feladatok megoldásához is nyerhe­tünk erõt, képességet. A Szentírás azt tanácsolja, hogy „min­denestõl fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban”

(Eféz 4,15). Az emberi létünkbõl fakadó erkölcsi kötelezett­ség, hogy fizikai és lelki képességeinket a maximálisra nö­veljük. „Mindenki fejlessze fizikai és szellemi képességeit a ma­ximumra, hogy dolgozhasson Istenért, bárhol, ahová hívja õt.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 96. o.)

– A viszonzás törvénye.Teremtõnk az izmainkba is beleírta azt a törvényt, hogy jobb adni, mint kapni. A testmozgással foglalkozó szakemberek felfedezték a viszonzás törvényét. Azt mondták: add tovább! Segíts másnak, és ez megtérül. Add bele a cselekvésedbe az energiádat, és többszörösen visszakapod. Az adás törvénye: nem kevesebb lesz, hanem több. Tágítsuk a ha­tárainkat, lépjünk ki saját kis zárt világunkból, segítsünk má­soknak! „Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékez­

Biblia és egészség

ni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondta: Jobb adni, mint venni.” (Ap csel 20,35) „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)

„A szellemi erõfeszítés megfelelõ testmozgás nélkül túl sok vért szállít az agyba, így a vérkeringés kiegyensúlyozatlan lesz. Az agyban túl sok a vér, míg a végtagokban túl kevés. A tanulás és pihenés óráit gondosan szabályoznunk kell, és az idõ egy részét fi­zikai munkával kell eltöltenünk… Nem tudjuk megõrizni az egészségünket, ha idõnk egy részét nem töltjük naponta izom­munkát igénylõ mozgással a friss levegõn. Meghatározott órá­kat kell fordítanunk valamely fizikai munkára, amely tevékeny­ségre bírja testünk minden részét. Testi és szellemi erõinket egyenlõ mértékben kell megterhelnünk, igénybe vennünk, és ak­kor lelkünk felüdül. A gondolkodó ember agya keményen dolgo­zik. Sokan tékozló módon használják fel szellemi erõiket, míg mások legfõbb célja az életben a fizikai munka, viszont nem fog­lalkoztatják elméjüket megfelelõen. Izmaik fejlõdnek, de szellemi erejük gyengül – a sokat gondolkodó emberek pedig az elméjüket dolgoztatják, de testüket megfosztják erejétõl és életképességétõl a mozgás elhanyagolása által… Egészségünk érdekében a fizikai és a szellemi munkát kiegyensúlyozottan kell végeznünk. (…)

Több ember hal meg a testmozgás hiánya miatt, mint a kifára­dás következtében. Sokkal többen rozsdásodnak be a tétlenségtõl, mint ahányan a sok munka miatt veszítik el egészségüket. Akik megszokták a megfelelõ testmozgást a szabad levegõn, azok vér­keringése rendszerint jó és erõteljes… Menj ki és végezz testmoz­gást mindennap, még akkor is, ha valamely benti feladatot el kell halasztanod!” (Ellen G. White: Az én életem ma, 146., 138. o.)