Naponta majdnem ötven faj hal ki a Földön. A nagymértékű csökkenés jelentősen befolyásolhatja mindennapi életünket, ezért a biodiverzitás megóvása az emberiség fennmaradásának biztosítását jelentheti. Az ökoszisztéma egyensúlyának védelmét célzó óvintézkedések jellegéről az utóbbi években eltérő szakértői vélemények születtek. A demilitarizált övezetekben, katonai zónákban és katasztrófa-sújtotta területeken burjánzik a természet.
Az élővilág sokszínűsége különböző szempontok szerint értelmezhető: élőhelyek sokfélesége, fajok összessége, fajokon belüli genetikai változatosság. Régen a környezet és a sokféleség megőrzése azt jelentette, távol tartani az embert a természettől. A világ nemzeti parkjainak megalkotása azon az elképzelésen alapult, hogy az ember állandó és folyamatos jelenlétét ideiglenesre korlátozzák. Az utóbbi években azonban a természetvédelem e módjának megítélése gyökeresen megváltozott – olvasható a The Economist elemzésében.
A környezet képének átformálása, egy nagy park elkerítése gyakran nem célravezető eljárás, a helyi lakosság kiszorítását eredményezheti. A legtöbb állatot olyan területre terelik be, melynek drótkerítéssel övezett határát rögtön az aszfalt követi. A környezetvédők jelenleg abban értenek egyet, hogy a természetet és az embert az eredeti helyzetben, az eredeti állapotban kell tudni együtt kezelni. A tudósok szerint a Föld – beavatkozás nélkül – maga őrzi meg azokat a ritka helyeket, ahová az embernek egyszerűen nincs belépési lehetősége. Azokon a területeken, ahonnan az ember általában menekülni kényszerül, a flóra és a fauna meglepő gyarapodása és fejlődése fedezhető fel.Erre bolygónk számtalan példával szolgál. Az Új-Guinea nyugati térségében található Foja-hegység esőerdeiben különösen gazdag állat- és növényvilág található, ahogy az Észak- és Dél-Korea közötti 155 mérföldes demilitarizált zónában is. A keskeny földsáv, mely a Koreai-félszigeten 248 kilométer hosszan fut végig, az elmúlt hatvan évtizedben vált „védett" területté. Amíg a mezőgazdaság és ipar máshol előretört, addig ez a lakatlan terület védelmet és menedéket nyújtott két veszélyeztetett madárfajnak, az amurinak és a vörös-koronás darunak. Ezen az elhagyatott területen él még az ázsiai fekete medve, a kócsag és egyes szakértők szerint a rendkívül ritka szibériai tigris is.
Édentől Nyugatra
Az emberi tevékenység és az erőszakos „parkosítás" káros hatásának egyik legjobb példája az Indiai-óceánban található Chagos-szigetek. A brit gyarmat 110 négyzetkilométeres, széles belsejében gyönyörű lagúna található. Az angol kormány 1200 őslakost telepített át a szigetről a szomszédos Mauritiusra az 1960-as évek végén, hogy egy amerikai-brit katonai bázisnak adhasson helyet a szigetcsoport legnagyobb részén, Diego Garcia-n, mely ma is működik. Ugyanakkor Chagos ad otthont a világ hat legegészségesebb korallzátonyának, ezért a Chagos Conservation Trust természetvédelmi csoport védett övezetté szeretné nyilvánítani a katonai okokból kifolyólag megőrzött területet. A kitelepített szigetlakók azonban azt tervezik, egy nap visszatérnek és az őseiktől tanult halászó-vadászó életmódot folytatják.
Talán a Föld egyik leghíresebb, akaratlanul létrehozott „parkja" a Csernobil környéki terület, melyet az 1986-os atombaleset után kiürítettek. A környezetvédők a közvéleményt komolyan meglepő kijelentést tettek – tudósította az Economist. A megfigyelések szerint a sugárzás eddig csak kis mértékben befolyásolta a helyi vadvilágot. Más szakértők azonban azt állítják, 24 évvel a katasztrófa után is elmondható, a fák állapota nem kielégítő, és a területen számos mutáció lépett fel a növényvilágban. Azonban mindkét fél egyetért abban, hogy Földünk igazi túlélőnek tekinthető, néha a legsúlyosabb emberi beavatkozást is legyőzi.
Végül úgy tűnik, a The Economist elemzőjének igaza lehet, amikor megállapítja: „A kellemetlen igazság az, hogy a véletlen és erőszakos halál a legolcsóbb formája a természetvédelemnek".
Felmérések
Az Európai Közösségek Bizottságának 2008-as tanulmánya szerint (The Economics of Ecosystems and Biodiversity, TEEB) 2050-re valószínűleg a 2000-ben még meglévő természeti területek 11%-a tűnik el, az alacsony intenzitású gazdálkodásba vont földek 40%-a pedig erősen intenzív művelés alá kerülhet. A felmérés szerint a tengerek élővilága is súlyosan károsodhat. 2030-ig a korallzátonyok 60%-a pusztulhat el a halászat, a szennyezés, az invazív idegen fajok és a korallok kifakulása következtében.
A fajok pusztulásának következményei
A fejlődő országokban az energiát még mindig közel 50%-ban a faanyag biztosítja, így az esőerdők kiirtása a szegényebb országok helyzetének romlását, valamint a természetből és a természettel együtt élő népcsoportok lakóhelyének elvesztését eredményezheti.
Az ember majdnem 7000 növényt és 100 állatfajt használ fel étkezési célokra, a növények többsége emellett a gyógyszerek elkészítésének alapját képezi, ezért a biodiverzitás elvesztése az élelmiszerkészletek csökkenését jelentheti.
A Földön számos faj segíti elő a vizek és a levegő tisztulását, valamint a talaj termékenységének fenntartását és javítását. Így a víz-, oxigén- és szénkörforgás biztosításának alapvető feltétele az élőlények jelenléte.Az élővilág sokszínűsége különböző szempontok szerint értelmezhető: élőhelyek sokfélesége, fajok összessége, fajokon belüli genetikai változatosság. Régen a környezet és a sokféleség megőrzése azt jelentette, távol tartani az embert a természettől. A világ nemzeti parkjainak megalkotása azon az elképzelésen alapult, hogy az ember állandó és folyamatos jelenlétét ideiglenesre korlátozzák. Az utóbbi években azonban a természetvédelem e módjának megítélése gyökeresen megváltozott.
A környezet képének átformálása, egy nagy park elkerítése gyakran nem célravezető eljárás, a helyi lakosság kiszorítását eredményezheti. A legtöbb állatot olyan területre terelik be, melynek drótkerítéssel övezett határát rögtön az aszfalt követi. A környezetvédők jelenleg abban értenek egyet, hogy a természetet és az embert az eredeti helyzetben, az eredeti állapotban kell tudni együtt kezelni. A tudósok szerint a Föld - beavatkozás nélkül - maga őrzi meg azokat a ritka helyeket, ahová az embernek egyszerűen nincs belépési lehetősége. Azokon a területeken, ahonnan az ember általában menekülni kényszerül, a flóra és a fauna meglepő gyarapodása és fejlődése fedezhető fel.
Erre bolygónk számtalan példával szolgál. Az Új-Guinea nyugati térségében található Foja-hegység esőerdeiben különösen gazdag állat- és növényvilág található, ahogy az Észak- és Dél-Korea közötti 155 mérföldes demilitarizált zónában is. A keskeny földsáv, mely a Koreai-félszigeten 248 kilométer hosszan fut végig, az elmúlt hatvan évtizedben vált "védett" területté. Amíg a mezőgazdaság és ipar máshol előretört, addig ez a lakatlan terület védelmet és menedéket nyújtott két veszélyeztetett madárfajnak, az amurinak és a vörös-koronás darunak. Ezen az elhagyatott területen él még az ázsiai fekete medve, a kócsag és egyes szakértők szerint a rendkívül ritka szibériai tigris is.
Édentől Nyugatra
Az emberi tevékenység és az erőszakos "parkosítás" káros hatásának egyik legjobb példája az Indiai-óceánban található Chagos-szigetek. A brit gyarmat 110 négyzetkilométeres, széles belsejében gyönyörű lagúna található. Az angol kormány 1200 őslakost telepített át a szigetről a szomszédos Mauritiusra az 1960-as évek végén, hogy egy amerikai-brit katonai bázisnak adhasson helyet a szigetcsoport legnagyobb részén, Diego Garcia-n, mely ma is működik. Ugyanakkor Chagos ad otthont a világ hat legegészségesebb korallzátonyának, ezért a Chagos Conservation Trust természetvédelmi csoport védett övezetté szeretné nyilvánítani a katonai okokból kifolyólag megőrzött területet. A kitelepített szigetlakók azonban azt tervezik, egy nap visszatérnek és az őseiktől tanult halászó-vadászó életmódot folytatják.
Talán a Föld egyik leghíresebb, akaratlanul létrehozott "parkja" a Csernobil környéki terület, melyet az 1986-os atombaleset után kiürítettek. A környezetvédők a közvéleményt komolyan meglepő kijelentést tettek - tudósította az Economist. A megfigyelések szerint a sugárzás eddig csak kis mértékben befolyásolta a helyi vadvilágot. Más szakértők azonban azt állítják, 24 évvel a katasztrófa után is elmondható, a fák állapota nem kielégítő, és a területen számos mutáció lépett fel a növényvilágban. Azonban mindkét fél egyetért abban, hogy Földünk igazi túlélőnek tekinthető, néha a legsúlyosabb emberi beavatkozást is legyőzi.