Háromfajta mozgást szükséges végeznünk ahhoz, hogy a tes­tünk arányosan edzett legyen: 1. a kitartást növelõ dinamikus mozgást, 2. a rugalmasságot, hajlékonyságot növelõ feszítõ-nyújtó-lazító gyakorlatokat, 3. az erõnövelõ mozgást.

Figyeljük meg, hogy mindhárom mozgásforma lelki párhu­zamot is rejt magában. A Szentírás a mozgást összekapcsolja a keresztény küzdelemmel.

A dinamikus fizikai megterhelés, az aerob (fokozott léleg­zetvételt igénylõ) edzések fokozzák a szív és a tüdõ kapacitá­sát, de e kitartást növelõ mozgások lelki életünk dinamikáját, gondolkodó- és felfogóképességünket, alkotóerõnket is növe­lik. A rendszeres vagy a fizikai határainkig vezetõ aktivitás akaraterõt igényel. Az izmainkban raktározott energia szelle­mi munkánknak és erkölcsi döntéseinknek is erõforrása. Az ige is biztat: „…félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõtért.” (Zsid 12,1) Lásd még 1Kor 9,24–27 verseit.

A rugalmasságot, hajlékonyságot fejlesztõ nyújtó-feszítõ-lazító gyakorlatokkal testünk hajlékonyságát növeljük, merevsé­geit, görcseit feloldjuk, megakadályozzuk csontjaink, izmaink idõ elõtti „berozsdásodását”. A fizikai rugalmasság mellett lel­ki értelemben is szükségünk van rugalmasságra, lelki hajlé­konyságra, azaz alkalmazkodóképességre (1Kor 9,19–22).

Az erõnövelõ mozgást azért érdemes és szükséges végez­nünk, mert az izmok és a csontok megterhelésre ellenállóbbak lesznek, erõsödnek. A rendszeres fizikai munkát végzõk termé­szetes módon gyakorolják e mozgásfajtát, akik azonban ülõ­munkát végeznek, azoknak tudatosan kell figyelniük rá, külö­nösen a férfiaknak. Ha erõsebbek akarunk lenni, akkor fokoza­tosan kell megterhelnünk az izmainkat, csontjainkat. Az erõ nem vész el, hanem növekszik. Isten törvénye a fizikai és lelki területen egyaránt az, hogy aki ad, még többet kap. Az izom és a csont a megterhelés nyomán nem elgyengül, hanem egyre erõ­sebb lesz. Szükségünk van erõtöbbletre a fizikai és a lelki felada­

Biblia és egészség

taink elvégzéséhez! Aki megszokta a fizikai terhelést, annak könnyebb lesz elhordoznia a lelki terheket is. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legye­tek erõsek!” (1Kor 16,13) „Legyetek erõsek, és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!” (Zsolt 31,25)

MOZOGJUNK

– Rendszeresen. Egy-egy mozdulatot egyszer végrehajtani könnyûnek tûnik, de rendszeresen, naponta elvégezni erõfe­szítést, kitartást igényel. Csak akkor hatékony a mozgásunk, ha ismételjük, az izom is csak gyakorlással lesz erõsebb. Ugyanez a törvény érvényes lelki értelemben is: ha valamely képességünket, talentumunkat nem használjuk, elerõtlenedik, elsatnyul (2Móz 20,8–11).

– Hatékonyan.Egy mozgásformát, egy munkát sokfélekép­pen lehet elvégezni. Hanyagul, felületesen, vagy úgy, hogy érezzük, megfeszülnek az izmaink, egész lényünket belevittük a mozdulatba. A hozzáállásunktól függ az eredményesség. Szívvel-lélekkel tegyük, örömmel végezzük! „Amit tesztek, Lé­lekbõl cselekedjétek!” (Kol 3,23)

– Megvalósítható célokat tûzzünk ki!Aki nem tud futni vagy kocogni, az intenzíven sétáljon le egy bizonyos távot, amely teljesíthetõ! Csak olyan célt tûzzünk ki, amelyet teljesíteni tu-dunk. Ne úgy fejezzük be a mozgást, hogy azt mondjuk: „Hát ezt sem tudtam megcsinálni.” Inkább fokozatosan növeljük a határokat. Vigyáznunk kell, hogy ne feszítsük túl magunkat! A tudatos mozgásnak nem az a lényege, hogy kimerítsük az energiáinkat, hanem hogy energiát gyûjtsünk. Ehhez átállási idõre van szükség. A mozgásterápiának az a célja, hogy erõt, energiát nyerjünk mások szolgálatára.

– A határainkig.Ha az ember eljut a saját erõkifejtése hatá­ráig, akkor egy sajátos tapasztalatban részesül. Teljesítõképes­ségünk határán valami fontos dolog történik. Meg kell feszíte-

nünk az izmainkat, ami kellemetlen érzéssel jár együtt: a „nem bírom tovább” tapasztalatával. Idáig eljutni nem könnyû, de megéri a fáradságot. Mert ekkor mind fizikai, mind lelki érte­lemben nagy ajándékban részesülünk, saját határainkat ostro­moljuk. A szervezetünk erre úgy válaszol, hogy erõsíti az iz­mokat, csontokat, lelki értelemben pedig növekszik az akarat­erõnk, kitartásunk. Ilyen megterhelésre kizárólag megfelelõ bemelegítés és edzés után szabad vállalkozni, különben fenn­áll a sérülés, húzódás, szakadás, törés veszélye.

– Fejlõdjünk! Az élet egyik felemelõ tapasztalata, hogy fo­lyamatos fejlõdésben élhetünk. Mind fizikai, mind lelki érte­lemben tágíthatjuk a határainkat. Izmaink rugalmasságának, erejének növelése valós tapasztalat, mérhetõ. Lelki ellenálló képességünk, akaraterõnk is erõsödik. Több erõvel, nagyobb akarattal még többre leszünk képesek. Nemcsak az eddig is­mert mozgásokat, illetve problémákat oldhatjuk meg, hanem bátran kipróbálhatunk új mozgásformákat, amelyeket még so-ha nem gyakoroltunk, és új feladatok megoldásához is nyerhe­tünk erõt, képességet. A Szentírás azt tanácsolja, hogy „min­denestõl fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban”

(Eféz 4,15). Az emberi létünkbõl fakadó erkölcsi kötelezett­ség, hogy fizikai és lelki képességeinket a maximálisra nö­veljük. „Mindenki fejlessze fizikai és szellemi képességeit a ma­ximumra, hogy dolgozhasson Istenért, bárhol, ahová hívja õt.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 96. o.)

– A viszonzás törvénye.Teremtõnk az izmainkba is beleírta azt a törvényt, hogy jobb adni, mint kapni. A testmozgással foglalkozó szakemberek felfedezték a viszonzás törvényét. Azt mondták: add tovább! Segíts másnak, és ez megtérül. Add bele a cselekvésedbe az energiádat, és többszörösen visszakapod. Az adás törvénye: nem kevesebb lesz, hanem több. Tágítsuk a ha­tárainkat, lépjünk ki saját kis zárt világunkból, segítsünk má­soknak! „Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékez­

Biblia és egészség

ni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondta: Jobb adni, mint venni.” (Ap csel 20,35) „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)

„A szellemi erõfeszítés megfelelõ testmozgás nélkül túl sok vért szállít az agyba, így a vérkeringés kiegyensúlyozatlan lesz. Az agyban túl sok a vér, míg a végtagokban túl kevés. A tanulás és pihenés óráit gondosan szabályoznunk kell, és az idõ egy részét fi­zikai munkával kell eltöltenünk… Nem tudjuk megõrizni az egészségünket, ha idõnk egy részét nem töltjük naponta izom­munkát igénylõ mozgással a friss levegõn. Meghatározott órá­kat kell fordítanunk valamely fizikai munkára, amely tevékeny­ségre bírja testünk minden részét. Testi és szellemi erõinket egyenlõ mértékben kell megterhelnünk, igénybe vennünk, és ak­kor lelkünk felüdül. A gondolkodó ember agya keményen dolgo­zik. Sokan tékozló módon használják fel szellemi erõiket, míg mások legfõbb célja az életben a fizikai munka, viszont nem fog­lalkoztatják elméjüket megfelelõen. Izmaik fejlõdnek, de szellemi erejük gyengül – a sokat gondolkodó emberek pedig az elméjüket dolgoztatják, de testüket megfosztják erejétõl és életképességétõl a mozgás elhanyagolása által… Egészségünk érdekében a fizikai és a szellemi munkát kiegyensúlyozottan kell végeznünk. (…)

Több ember hal meg a testmozgás hiánya miatt, mint a kifára­dás következtében. Sokkal többen rozsdásodnak be a tétlenségtõl, mint ahányan a sok munka miatt veszítik el egészségüket. Akik megszokták a megfelelõ testmozgást a szabad levegõn, azok vér­keringése rendszerint jó és erõteljes… Menj ki és végezz testmoz­gást mindennap, még akkor is, ha valamely benti feladatot el kell halasztanod!” (Ellen G. White: Az én életem ma, 146., 138. o.)

A csend megállás, figyelem, elmélyedés, érzékenység. Dolga­ink felgyülemlett hordalékát csak lassan és csendben tudjuk feldolgozni, elrendezni, helyreigazítani, eltávolítani. Ha így be­felé fordulunk, kifelé is tisztábban látunk. Az állandó beszéd és zajinger áradatában, a kimerítõ külsõ események hangzuhata­gában „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Befelé kell tekinte­nünk, hogy haladjunk, ne csak menjünk, hogy lássunk is, ne csak nézzünk. Hogy ne azok közé tartozzunk, akiknek szeme­ik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak.

A titkokra mindig csend borul: az ige titkára, a szépség rej­télyeire, az Isten jelenlétére. Õ a halk szavakat szereti, és vála­szaiban is a csönd palástját ölti magára (Ésa 45,15). „Csende­sedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt46,11) A természetben is megnyugvásra találunk: „Állj meg, és gondold meg az Isten csodáit!” – tanácsolja az Írás (Jób.37,13)

RÁKGYÓGYSZER

Hozzávalók: fél vagy egy kilogramm virágméz, két nagy, vagy három kisebb levél aloe vera, három evőkanál konyak, whisky, vagy pálinka Elkészítés: Törüljük le a port és törjük le a töviseket az aloe vera levelekről (de nehogy meghámozzuk), majd késsel daraboljuk egészen apróra, aztán a mézet, az apróra vágott levéldarabokat és az italt öntsük egy mixerbe és addig mixeljük, amíg krémsze...rű, olajos sűrítménnyé válik. Ezt töltsük egy üvegbe, és tegyük a hűtőbe, de akár szobahőmérsékleten is tárolhatjuk. Naponta háromszor egy-egy evőkanálnyit igyunk meg belőle, legalább negyedórával a főétkezések előtt.

Egy kúra tíz napig tart. Utána célszerű orvoshoz fordulni, hogy megbizonyosodjunk arról, valóban csökkent-e a tumor. A teljes gyógyuláshoz általában négy, egyenként tíznapos kúrára van szükség.

http://hu.netlog.com/go/explore/videos/videoid=hu-1675495

Videó szerint:

Frier Romano Zago a brazil örökség kezdte el használni ezt a receptet, míg ő szolgált Betlehemben. Használja néhány, a legjobb hozzávalókat természet kínál: Aloe vera, nyers mézet, vodka vagy más szeszes ital.

A recept:

1 nagy aloe levél. Vegye ki a tövis oldalán a levél.
2 csésze mézet.
3 evőkanál vodka, a whisky és egyéb szeszes ital.

Tedd a turmixgépben, majd tárolja, mint a sötét üveg a hűtőszekrényben. Vegyünk egy evőkanál naponta étkezés előtt, míg a böjt tart. Ezt a tíz napot.  Akkor egy szünetet tíz napig. Ez a rák megelőzésében protokollt.

Hazánkban is egyre jobban felfigyelnek erre a különleges gyógyhatású növényre, amely már csodanövényként ismerünk. Aki már használta, igazolják a növénygyógyító hatását. Bár még elég kevés üzletben, kertészetben kapható a növény, érdemes utána járni és beszerezni, mert a gondozása is egy kis odafigyeléssel, igen egyszerű.

Ha megvásároltuk a növényt, keresünk neki egy világos, de tűző naptól mentes helyet, akár a kertbe vagy a teraszra is letehetjük a növényt.

Vizsgáljuk meg hogy a cserép elég méretes-e, mert a kis cserépben könnyen tönkre megy, vagy felborul növény. Ha úgy gondoljuk, hogy ez a cserép már kicsi, ültessük át a növényt. Válasszunk neki laza virágföldet, vagy keverjük be 60-40% arányban homokkal.

Az aloé eredetileg egy sivatagi növény, ezért nem kedveli a sok vizet. Mint tudjuk a sivatagban akár fél évig, vagy még hosszabb ideig sem esik az eső. Csak akkor öntözzük meg a növényt, amikor a földje már kiszáradt. Ne álljon alatta pangó víz, ez leginkább akkor veszélyes, ha kaspóban, vagy más virágtartóban tároljuk a növényt.

Nyáron a nagy hőségben természetesen hamarabb kiszárad a földje, de télen elég kéthetente egyszer öntözni. A növényt igen könnyen szaporít hajuk sarjakról, amikor a kis növények elérik a 8-10 cm magasságot, válasszuk le az anyanövényről, és ültessük el.

A nagyobb növényeket idővel érdemes egy mohakaróval megtámasztani.

A legalacsonyabb hõmérséklet, amit még károsodás nélkül elvisel 5°C.

 A téli tartása:

Télen van a növény nyugalmi idõszaka, ekkor világos és lehetõleg viszonylag alacsonyabb hõmérsékeltû helyre tegyük.16-18°C a legideálisabb. Ám ha a lakásunkban melegebb van, akkor feltétlenül világos ablak közelébe helyezzük a növényünket, mert a sötét meleg helyen a levél szövetei megnyúlnak, világoszöld gyenge hajtásokat fog hozni.Ha párás a lakás, akkor nagyon ritkán; 2-3 hetenként elég öntözni. A szárazabb klímájú lakásokban sem kell 10-15 napnál gyakrabban öntözni télen. A tápoldatozást is csökkentsük, elég minden 3. öntözéskor tápoldatos vizet használni. Télen is vigyázzunk a pangó vízre, mert a gyökerek nem kapnak levegõt a vizes talajban.

A növény nedve, amely a levél belsejében található igen sok féle módón felhasználható:

Égési sebekre, kozmetikai célokra, és belsőleg is igen hatásos.

Figyeljünk oda, hogy egészséges erős növényeket válasszuk, amelyeknek nem sárgulnak, vagy ráncosodnak a levelei, mert az betegségre utalhat.

A leggyakoribb hiba a gondozásnál a túlöntözés, a tűző nap, és a kisméretű cserép. Legalább évente egyszer ültessük át a növényt, két mérettel nagyobb cserépbe.

Sok receptre kapható vagy bárhol beszerezhető gyógyszer is képes elnyomni a homloklebeny működését. A szerekhez mellékelt betegtájékoztatót olvasva vagy a hatásmechanizmusukat vizsgálva rájövünk, hogy közülük nem egy a központi idegrendszerre gyakorol befolyást, s a központi idegrendszer egyik legáltalánosabban érintett területe a homloklebeny. Sok gyógyszerfogyasztó embernek nincs is igazán szüksége ezekre a szerekre, miközben mellékhatásaik sokszor talán a jellemet és a személyiséget károsítják. Ezért gondosan mérlegelni kell a jótékony hatásokat a kockázatokkal összevetve, mielőtt elhatároznánk, hogy gyógyszert veszünk be. A következő felsorolásban közzétesszük azoknak a gyógyszercsoportoknak a listáját, melyek rendszerint hatnak az értelemre.

asztma gyógyszerek - béta-agonisták
vérnyomás csökkentő gyógyszerek - béta-blokkolók, kálcium csatorna blokkolók, központilag ható ágensek (Clonidine, Methyldopa stb.)
élénkítő szerek és altató tabletták
benzodiazepinek, antidepresszánsok (Megjegyzés: triciklikus antidepresszánsokat is használnak fejfájásra, álmatlanságra stb.)
fekély elleni szerek, H2 blokkolók (Tagamet, Zantac). Gyulladás elleni szerek (NSAIDS = nem szteroid gyulladáscsökkentők)
fájdalomcsillapítók, narkotiumok, megfázásra és allergiára való szerek
Antihisztaminok (álmatlanságra is használják őket)
Pangáscsökkentők (főleg gyermekeknél, mint például az Actifedben lévő pseudoephedrin)
Ha jelenleg is szedjük valamelyiket e szerek közül, ne hagyjuk azonnal abba. Beszéljünk orvosunkkal! Végül is nem könnyű dönteni. A magas vérnyomás esete jól szemlélteti ezt. Gyógyszerei közül néhány gyengíti a homloklebeny működését. Ha azonban nem kezeljük megfelelő módon a magas vérnyomást, akár agyvérzés is lehet a következménye, ami sokkal nagyobb homloklebeny-károsodást okoz. Éppen ezért sok orvos életmód-terápiát javasol a vérnyomás-szabályozás optimális eszközeként. Az "Egy nemzet nyomás alatt" c. fejezet ezeket a gyógyeljárásokat mutatja be. Ebben a fejezetben további információt nyújtunk a vérnyomás-szabályozás fontosságáról, a homloklebeny maximális működése érdekében. Az orvosi gyakorlat fő irányvonala ma az, hogy segítsen az embereknek megszabadulni a drogoktól, nem pedig az, hogy programjába új gyógyszereket illesszen. Az idősebb amerikaiakon végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek az emberek a normálisnál jobban ki vannak téve megromlott, károsodott mentális funkcióknak, a gyógyszerek mellékhatásának és a magas vérnyomásból származó káros hatásoknak. Az Egészségügyi és Megelőzési Központok kimutatták, hogy a 65 éves vagy ennél idősebb amerikaiaknak szemben a fiatalabbakkal, kétszer nagyobb az esélyük a kedvezőtlen, ártalmas gyógyszerhatásokra. Továbbá rávilágított arra a tényre, hogy a magas vérnyomás kezelésére felírt gyógyszerek gyakran okoznak ártalmas mellékhatásokat ennél a népességcsoportnál. Ebből a perspektívából kiindulva a CDC azt állította: "A káros mellékhatások megelőzésének egyik fontos stratégiája az idősebbek között, hogy korlátozzuk az alkalmazott szerek számát". Persze a gyógyszer-mellékhatások és a belőlük fakadó betegségek életmód-változtatással történő kezelése miatti aggodalmak már jóval e CDC-vélemény előtt is léteztek. Az egyik igen érdekes, történelmi jelentőségű gondolatsort Ellen White írta.

"Életmód a gyógyszeres kezelés ellenében: Sokan élnek úgy, hogy áthágják az egészség törvényeit és nem tudják, hogy evési és ivási, valamint munkaszokásaik összhangban vannak egészségükkel. Nincsenek tudatában állapotuknak, míg fel nem üti fejét valamilyen betegség. Életmód változtatás helyett azonban általánosságban gyógyszereket használnak: a májra, a szívre és az agyra tabletták gyakorolnak hatást és e szervek gyakran betegség alatt nyögnek."

A társasági összejöveteleken fogyasztott italok gyakran kölcsönhatásba kerülnek az orvosi rendelvényre felírt szerekkel. Az alkohol jelentős mértékben fokozza a gyógyszerek kedvezőtlen hatásait, az értelem tisztaságára gyakorolt hatásokat is beleértve. Több mint száz, az utóbbi időben kórházi kezelésben részesült

egyénnel folytatott vizsgálat során - akik a lakosság szinte minden rétegét képviselték (férfiakat, nőket, 14 évestől 88 évesig) - kiderült, hogy 10 százalékuknál az alkohol és a gyógyszerek között kölcsönhatás lépett fel, amikor a kórházat elhagyták

A homloklebeny működését fokozó hét tevékenység