A növényi eredetű fitoösztrogének hasznosak, flavonok, melyek számos növényben megtalálhatók, ezek közül emelek ki néhányat.

 Szója: 

A kutatások eredménye szerint a szója nem rontja a nemihormonok egyensúlyát, férfiaknál sem. Kínai tanulmány alapján kimondható, hogy ahol több szóját fogyasztanak, kevesebb a mell és prostatarák. A csontok erősítésében is szerepet játszik, sőt a szívbetegség, a stroke rizikója is csökken. Jót tesz a bőrnek, csökkenti a depressziós tüneteket, javítja a vesefunkciót. Menopausa idején enyhíti a hőhullámokat.

A szójában lévő fitoösztrogének több daganattípus ellen védőhatással bírnak, azáltal, hogy csökkentik a humán ösztrogén szintet, így a humán ösztrogénfüggő daganatok kialakulását gátolják. A mell, a prosztata és vastagbélrák kialakulásának veszélyét csökkentik.

A fitoösztrogének normál esetben nem okoznak elnőiesedést/ feminizációt/, mint a humán ösztrogének és nem csökkentik a spermiumszámot sem.

A fentiek értelmében hasznos a szója fogyasztása hús helyett is. A hús, a tej, a tojás is jelentős mennyiségű ösztrogént tartalmaz, amelynek hatása egyezik a humán ösztrogén hatásával és káros.

Szervezetünk zsírszövete is termel ösztrogént, ez a magyarázata annak, hogy a kövérség is rejt magában daganatos betegségre hajlamosító tényezőt.

Többek között a szőlőben, a gabonafélékben és bogyós gyümölcsökben is megtalálhatók a fitoösztrogének, ezek védenek bennünket, antioxidans hatásúak.

Az egyetlen fitoösztrogén, mellyel kapcsolatban érdemes óvatosnak lennünk a sörben található, mely rendszeres fogyasztás esetén elnőiesedést okoz.

Van egy másik csoport fitoösztrogén, mely az ösztrogen ellenes hatás mellett gyenge ösztrogénszerű hatással is bír- jelentős mennyiség a lenmagban van, mely peteérés nélküli ciklushoz vezethet, ezáltal a petefészek működés elégtelenné válhat, meddőséget okozhat.

Táplálkozásunk során érdemes figyelembe venni, melyek a hasznos növények, melyek szolgálják egészségünk megőrzését.

A népi gyógyászat már több száz éve felfedezte a máriatövis gyógyító hatását: méregtelenítésre és a máj védelmére már évszázadok óta használják kúraszerűen. A növény magjában található silymarin nevű hatóanyag hatékonyan száll szembe a májban található toxinokkal. 

Ezenfelül antioxidáns tulajdonsággal is rendelkezik, aminek következtében semlegesíti a májsejtekben lebomló méreganyagokból keletkező szabad gyököket és megakadályozza a méreganyagok májsejtbe való bejutását. A túlterhelt májsejtek pótlásával segíti a máj újjáépülését.

Mi a máriatövis titka?

Érdekesség: még a gyilkos galóca által okozott életveszélyes mérgezéskor is segít, ugyanis az infúzióval bevitt máriatövis-kivonat gyorsabban tudja a gomba mérgeit lebontani a májban, ezáltal megakadályozza a májsejtek pusztulását.

Tudományosan elismert a máriatövis-termés regisztrált készítményeinek alkalmazása. Termése tartalmazza legfontosabb hatóanyagát, a szilimarint, mely tulajdonképpen három flavonoid keveréke. Egyéb keserűanyagokat, illóolajat és E-vitamint is találunk benne, de a szilimarin a legfontosabb. Ez az anyag úgy védi legfőbb méregtelenítő szervünket, a májat a mérgektől, hogy egyrészt serkenti a mérgek lebontását, másrészt aktivizálja a májsejtek (hepatocyták) gyógyító mechanizmusait, és az új májsejtek képződését.

Bár a gyógynövényekkel foglalkozó könyvek tartalmazzák a máriatövis-tea receptjét , ilyen töménységben csak emésztést segítő hatása érvényesülhet, ugyanis a hatóanyag nagyon rosszul oldódik vízben.

Ha májvédő-és májregeneráló hatását szeretnénk kihasználni, csak a nagy adag szilimarint tartalmazó kivonatok, cseppek és kapszulák bizonyulhatnak hatásosnak. Ha komolyabb egészségügyi problémánk van, minden esetben orvossal kell egyeztetnünk a máriatövis-készítmények használatát és adagolását illetően.

Egyébként a növény minden része ehető gyökerétől a virágig. Leveleit és szárát egyes helyeken salátákba, levesekbe, köretként, sőt pitékben is felhasználják. Szárának ízét a káposztához és a spenóthoz hasonlítják, fejét forralás után az articsókához hasonlóan dolgozzák fel.

Akkor is használhatjuk, ha egészségesek vagyunk, de úgy érezzük, hogy életmódunk, esetleg munkánk több méreganyaggal terheli meg a szervezetünket, mint az tanácsos lenne, és szeretnénk a későbbi problémákat elkerülni.

lyenkor évente egy-két szilimarinkúrát érdemes tartani, májműködésünket támogatandó.

Ellenjavallatai és mellékhatásai nem ismeretesek, mindazonáltal terhes és szoptató kismamák ne alkalmazzák, és gyermekeknél sem indokolt a használata.

A C-vitamin nagyon fontos az egész szervezet számára, és számos gyümölcsben és zöldségben megtalálható. Szerepet játszik az immunrendszer egészséges működésében, a csontok szilárdságában a sebgyógyulásban, az agy működésében. Ezt a vitamint szedik az emberek a leggyakrabban táplálékkiegészítő formályában.

  A C-vitamin vízben oldódik, tehát a zsírban oldódó vitaminokkal ellentétben a szervezet nem raktározza el, és a felesleg a vizelettel ürül ki. Emiatt is fontos a rendszeres bevitele, és persze azért is, mert a szervezet nem tudja önállóan előállítani. Ugyanakkor arra is érdemes figyelni, hogy ne vigyük túlzásba, mert annak mellékhatásai is lehetnek

Fontos tudni, hogy a legtöbb embernek nincs szüksége külön C-vitamin-pótlásra, mert elegendőt tudnak a szervezetükbe juttatni azzal, ha rendszeresen fogyasztanak friss zöldségekkel és gyümölcsöket.

Napi 2000 milligramm C-vitaminnál nagyobb mennyiség bevitele az arra érzékenyeknél gyomorbántantalmakat okozhat. Előfordulhat hányinger, hasmenés, illetve akár reflux, gyomorégés is. Mivel a C-vitamin növeli a vas felszívódását, túlzásba vitele vasfelhalmozódáshoz is vezethet a szervezetben, amely káros a szív, a máj, a hasnyálmirigy, a pajzsmirigy és a központi idegrendszer számára is.

Emellett megnövelheti az oxalát mennyiségét a vesékben, ami miatt megnőhet a vesekövek kialakulásának esélye. Annak, hogy táplálkozással túl sok C-vitamint viszünk be, aránylag kicsi az esélye, ez inkább olyanokkal fordulhat elő, akik külön is szedik, táplálékkiegészítő formájában. A legjobb, ha inkább csak orvosi rendelvényre szedjük külön, esetleg olyankor, ha elkaptunk valamilyen fertőzést. Napi 1000 milligrammnál nagyobb mennyiséget ebből a vitaminból felesleges bevinni.

Változó és idősebb korban a só hiányállapotok nagyon jellegzetes tüneteket produkálnak. Ha felismerjük, hogy a szervezetünk sóhiányos állapotba került, akkor könnyen és gyorsan gyógyíthatjuk meg magunkat.

 A sóhiány tünetei: csontritkulás, fogszuvasodás, hormonális zavarok, stressz, ízületi panaszok, hajhullás, fokozott kopaszodás és a haj korpa. Továbbá visszerek, gyakori gyulladások, bőrproblémák, és emésztési problémák. Valamint izomgörcsök, fokozott izzadás, gyomorsav túltengés és a fáradtság, gyakori vizelés, súlyosabb esetben pedig a kiszáradás, ezen kívül pedig memóriazavar, eszméletvesztés. Az arcon is megmutatkozik a sóhiány tünete, elszürkül vagy sápadttá válhat, értágulatok, májfoltok jelentkeznek, fokozódik az arcbőr zsírosodása és hirtelen ráncosodás lép fel.

 Vérünk 9 gramm sót tartalmaz literenként, és a benne található nátrium szervezetünk létfontosságú ásványi anyaga. Naponta 2 gramm nátrium-kloridra van szüksége a szervezetünknek. Ennek elsősorban az a feladata, hogy tápanyagot juttasson el a sejtekbe. Ha nem jutunk elég sóhoz, akkor szervezetünk egyensúlya felborul.

 A nátrium-klorid, vagyis a konyhasó olyan ásványi eredetű anyag, amelyet fűszerként az ételek ízesítéséhez és azok tartósításához használnak. Az emberi szervezetnek a megfelelő élettani folyamatokhoz szüksége van sóra: az szabályozza a folyadékháztartást, hozzájárul az idegi impulzusok működéséhez. A sóból az ajánlott napi mennyiség egyénenként változó, de átlagosan a maximum 5-7 gramm, ettől többet nem ildomos fogyasztani, mert a túl sok só károson hat a testre, felborítja az ionegyensúlyt, hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához, az pedig hosszú távon szívinfarktushoz és stroke-hoz is vezethet. Viszont a só hiánya is komoly tünetekkel jár: izomgyengeség, görcsök, szédülés is jelezheti, hogy kevés a szervezetbe juttatott só mennyisége.

Az alkohol káros hatásai, mely nagy mértékben károsítja májműködésünket.

Nagy Sándor, Görögország királya, sokkal könnyebben tudott országokat hódítani, mint önmaga felett uralkodni.

Miután ez az úgynevezett nagy ember a félvilágot meghódította, szenvedélyének, mértékletlenségének esett áldozatául. 

Évezredek tapasztalata és haladása ellenére is, modern civilizációnkban éppúgy feltalálható az iszákosság sötét foltja, mint ahogyan a világtörténelem első lapjait beszennyezte. Bárhová is megyünk, mindenütt ott találjuk az iszákosságot, rossz következményeivel együtt. 

A mi agyunk az a nemzetnek a vagyona.

A fő-fő reménysége [...] ami az emberek koponyájában van. Addig hasznos, addig emberi az élet, amíg az agy teljes teljesítőképességű. És ezt veszélyezteti az alkohol, az egy idedegméreg. (Funk Sándor addiktológus)

 Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szerint

„az alkohol legális drog, mely lassú öngyilkossághoz vezet”.

10 gramm alkoholt tartalmaz:

 30 ml 40 százalékos whisky,

100 ml 12 százalékos bor, vagy

250 ml 5 százalékos sör.

Nőknél  évek alatt, rendszeres fogyasztás mellett már napi 20 gramm, férfiaknál napi 60 gramm alkohol májkárosodást okoz.

150-200 gramm alkohol naponta történő fogyasztása, egyébként egészséges egyéneknél is zsírmáj kialakulásához vezethet.

Alkoholos májgyulladáshoz átlagosan napi 80 gramm alkohol 10 évig tartó fogyasztása vezet. 

Egy másik megbetegedése a májnak a fertőző májgyulladás.

 https://www.hepatologiaikozpont.hu/hirek/mi-a-kulonbseg-az-egyes-hepatitisz-tipusok-kozt

 Leggyakoribb a vírusos májgyulladás, de emellett baktériumok, mérgezés, túlzott alkoholfogyasztás és autoimmun betegség is kiválthatja.

A különböző vírusos kórokozóit A-tól G-ig (A, B, C, D, E, G) nagybetűkkel jelölik. Az eltérő jelölésű hepatitis fajták kórokozói eltérő módon váltják ki a máj gyulladását, és felépítésük, mikrobiológiai jellemzőik is eltérőek.

Akut májgyulladást főként az A, B és E vírusok okoznak. Az A és az E fertőződés többnyire járványszerű, a közvetítő fertőzött élelem vagy víz illetve széklet. A B fertőződéshez közvetlenebb érintkezés szükséges, melynek során fertőzött vér vagy testnedv adja tovább a vírust. Leggyakrabban szexuális érintkezéssel terjed, de nem megfelelően fertőtlenített eszközökkel, injekciós, akupunktúrás és tetováló tűkkel, vagy körömvágó, borotválkozó eszközökkel, fogkefével is fertőződhetnek a betegek. Előfordul, hogy valamely más fertőző betegség (pl. a szalmonella) szövődményeként jön létre májgyulladás. Szintén májgyulladáshoz vezethetnek különböző mérgezések, túladagolt gyógyszerek és a túlzott alkoholfogyasztás is.

Krónikus májgyulladást elsősorban a hepatitis B, C és D vírusok váltanak ki, de ehhez vezethet az alkoholizmus, és néhány immunrendszert érintő, illetve anyagcsere betegség is.