Variációk spárgára
A spárga a tökéletes táplálék minden jó tulajdonságával rendelkezik. Szezonja áprilisban kezdődik, és egészen júliusig tart. A spárga -latin nevén Asparagus Officinális- egyike a legértékesebb zöldségféléinknek. Étkezésre a földalatti megvastagodott csíraszerű hajtásait használjuk.
A spárganövény emészthető rosttartalma, ásványi anyag (kalcium, kálium, cink, foszfor, vas, fluor, szilícium, molibdén és egyéb nyomelemek), valamint vitamintartalma jelentős. Többek között, E, B1, B2, B6, C, A, K vitamin, niacin, folsav és pantoténsav található benne.
Előkészítése: a spárgát szálanként vékonyan hámozzuk meg, azaz hántsuk le róla az 1-2 mm vastag külső, kemény, csontszerű burkot. Fontos, hogy ne csak a vékony hártyát távolítsuk el, mert az így tisztított spárga főzés után keserű lesz. A hámozást mindig a spárga fás (vastagabb) végétől kezdjük, és a spárga fejénél fejezzük be, meghagyva egy 2-3 centiméteres hántolatlan darabot. A túl hosszú szálak alsó végződését ne felejtsük el levágni, mert ez megfelelő hámozás után is keserű marad.
A megtisztított spárgát többször váltott, bő vízben mossuk meg, és a szárak vastagsága szerint válogassuk szét. A vékonyabbakból inkább levest érdemes készíteni, a vastagabbakból, az ún. szólóspárgákból – amelyek rendszerint a legjobb ízűek is –kössünk össze kisebb kötegeket cérnával, így főzéskor nem roncsolódnak. Az így előkészített spárgát bő, gyengén sózott és enyhén cukrozott, forrásban lévő vízben tegyük fel főni. Vigyázzunk, hogy a víz ne forrjon túl erősen, mert az nem tesz jót a spárgának! A főzés ideje maximum 15 perc legyen, mert a túl puha spárga könnyen összeesik.