A grapefruit egy nagyon ismert citrusféle, története alig 300 évre nyúlik vissza. Az 1750-es években fedezték fel a Karib-térség szigetén,

Barbadoson. Azt feltételezik, hogy a pomelo és a narancs hibridjeként alakult ki, de inkább a pomelo-hoz áll közelebb. Az elnevezését a jamaicai farmerek találták ki ami „szőlőgyümölcsöt” jelent. Arra utal a neve, hogy a fán a grapefruitok úgy helyezkednek el, mint a szőlőn a szemek.  Napjainkban már világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon is. Legfőképpen Floridában és Izraelben termesztik és innen jön az export nagy része is.

Tápanyagtartalmát tekintve, már 20 dkg grapefruit elfogyasztása képed fedezni egy felnőtt ember minimális napi C-vitamin szükségletét, valamint az ajánlott A-vitamin bevitel 40 %-át, a kalciumbevitel 5 %-át és a magnéziumbevitel 3 %-át.  Kisebb mennyiségben tartalmaz még E-vitamint, tiamint, riboflavint, niacint, folátot, pantoténsavat, káliumot, foszfort, mangánt, cinket és még rezet is.

A grapefruit glikémiás indexe 25, ami azt jelenti, hogy nem befolyásolja jelentős mértékben az inzulinszintet és a vércukrot.

Található benne még likopin, béta-karotin és egyéb aktív növényi vegyületek is. Nagyon erős antioxidánsok vannak benne, különösen a piros húsúban.

 A grapefruit fogyasztása támogatja az immunrendszert, magas C-vitamin tartalmánál fogva megelőzhetők vele a fertőzések is. Magas rosttartalma segít az étvágy szabályozásban és fokozza a súlyvesztést is.

Sokat segíthet az inzulinrezisztencia és a diabétesz megelőzésében is. A rendszeres fogyasztása segíthet  az inzulinszint szabályozásában, így lehet csökkenteni az inzulinrezisztencia kialakulását. A rendszeres gyümölcsfogyasztás egyébként is jót tesz a normál vércukorszintnek. Sokat javít a szív egészségén.

Egy tanulmány szerint jelentősen csökken a vérnyomása azoknak, akik 6 héten át elfogyasztottak 3 grapefruitot. Emellett még a koleszterinszint is javult. Az antioxidánsok képesek megóvni a sejteket a szabad gyökök által okozott károktól. Tehát megelőzhetők velük a sejtek idő előtti öregedése és több súlyos betegség kialakulása is. A grapefruitban található legfontosabb antioxidánsok a C-vitamin, béta-karotin, likopin és flavonok. A szervezetet is hidratálja. A grapefruitnak nagyjából 80-90 %-a vízből áll. Tehát folyadékpótlásra is lehet használni, ha esetleg kánikula van nyáron.

A grapefruit főszezonja októbertől szokott tartani májusig.

Mint minden gyümölcsöt ezt is a legjobb nyersen fogyasztani, akár félbevágva kikanalazhatjuk belőle a gyümölcshúst.

Több kutatás szerint is a grapefruitnak enzimgátló hatása van, tehát egyes gyógyszerek hatását gyengítheti vagy erősítheti is.

FÁgi

Grapefruit-csepp

A grapefruit magjából, húsából és héjából készült kivonat (csepp) természetes baktériumölő, vírus- és gombaellenes szer, alkalmazása igen sokrétű. Jó hatással van a szív és a máj megfelelő működésére is. Hatásos a candida ellen, a fülfájás és a torokgyulladás kezelésében, elmulasztja a hasmenést. a grapefruit-csepp megöli a fertőzéseket okozó mikrobákat, ebbe pedig a testfelszínen és a szervezeten belül élő gombák is beletartoznak. Remekül kezelhető vele tehát nemcsak a kandidózis, de a népbetegségnek számító láb- és lábkörömgomba is.

Az Agrárminisztérium közbenjárására hamarosan egyedi jelölést és elkülönítést kapnak a rovarfehérjéket tartalmazó termékek a magyar boltokban. De vajon tényleg szükség van erre az intézkedésre, vagy épp a rovarfogyasztás szélesebb körű támogatása oldhatná meg hosszú távon a bolygó élelmezési gondjait? És egyáltalán, mennyire biztonságos a rovarok fogyasztása?

Amellett, hogy a rovarok kevesebb ráfordítást igényelnek a tenyésztés során, sokkal hatékonyabban alakítják a takarmányt saját testtömegükké, mint más állatfajok. Ez annak tudható be, hogy nem szükséges külön energia a testhőmérsékletük megtartásához, mivel környezetük hőtartalmát veszik fel. Ráadásul takarmányként felhasználhatók olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari vagy éppen faipari melléktermékek, amelyeket ma sok esetben hulladékként tartunk számon

– olvasható a Nébih oldalán.

 A rovarevésnek bizony vannak előnyei. A rovarétrend sokkal több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint az állatok húsa. Tenyésztésük és feldolgozásuk jelentősen kevesebb helyet igényel, és kevesebb táplálékra is van szükségük. Ezen kívül kisebb mennyiségű üvegházhatású gázt termelnek, mint a haszonállatok.

Míg a kármint az E-120 kódszám jelöli a címkéken, a sellakot E-904-es számmal tüntetik fel, ezek pedig a leghétköznapibb élelmiszerekben is megtalálhatók a joghurttól kezdve egészen a szalámiig. Bizarrnak tűnnek, félni azonban nem kell tőlük: a szervezetre teljesen veszélytelenek.

Néhány ehető faj, a teljesség igénye nélkül:
• Orrszarvúbogár, galacsinhajtó bogár. Főként élve fogyasztják az Amazonas-medencében, de előfordul az is, hogy parázson sütik meg őket.
• Pillangó és molylepke lárva, agavé féreg. Lárva állapotban extra sok fehérjét és vasat tartalmaznak, ezért a hiánybetegségben szenvedők, a gyerekek és a kismamák erőszeretettel fogyasztják őket az afrikai országokban.
• Hangyák. A hangyák egyetlen hátránya, hogy jó sok kell ahhoz, hogy egy ember jól tudjon lakni velük. Mégis sokan fogyasztják őket, létezik sült hangya, de van hangyaleves is.
• Méhek és darazsak: természetesen nem a repülő fullánkos egyedeket eszik meg, hanem a lárva állapotban lévőket, amikor még kis dagi kukacokra hasonlítanak.
• Büdösbogarak. Utolsó helyen szerepel a számunkra leginkább meglepő étel, a poloska, vagy más néven büdösbogár. El sem tudjuk képzelni, hogyan lehet megenni őket, de ízük állítólag az almáéra hasonlít.

 A zeller és a szárzeller nem tartoznak éppen a legkedveltebb zöldségek közé, pedig a téli időszakban fontos alapanyagok és vitaminforrások a konyhában.

 A szárzellert a legtöbben nem is nagyon ismerik, maximum levesek vagy koktélok ízesítőjeként esetleg saláták ritka összetevőjeként. Valójában azonban egy nagyon egészséges zöldségről van szó, igaz, pozitív hatásairól jóval kevesebb szó esik, mint például a paraj vagy a brokkoli hatásairól.

A szárzeller tele van értékes ásványi anyagokkal és vitaminokkal, főleg A-, C-, K-, és B-vitaminokkal, kalciummal, magnéziummal, foszforral, folsavval és káliummal. Nagy mennyiségű rostot is tartalmaz, emellett igen alacsony a kalóriatartalma, így a fogyókúrázók számára ideális eledel lehet.

 A zellerszár nagyrészt vízből áll, de számos létfontosságú vitamin és ásványi anyag is megtalálható benne. A-vitaminja támogatja az immunrendszert, a bőr és a szem egészségét, sőt a tüdő erejének megőrzésében, valamint az életkorral összefüggő (kognitív) gondolkodási tevékenységek hanyatlás lassulásában is szerepe van. A benne levő K-vitamin segíti a vér alvadását, és védi a csontsűrűséget. Ez a tápanyag szükséges a csontképződéshez, hiányával nő a törések kockázata. Káliumja támogatja a szívműködést, segíti az izomtömeg fenntartását. A zöldség kisebb mennyiségben tartalmaz C-vitamint, B-vitaminokat, kalciumot, magnéziumot és mangánt is.

A zellerszár többféle antioxidánst és még több gyulladásgátlót tartalmaz. Ezek a vegyületek védhetnek az idő előtti öregedéshez és betegséghez vezető sejtsérülésektől. Kimutatták, hogy a zellerben található természetes anyagok segítenek optimalizálni a keringést, és csökkentik a vérnyomást.

 A zeller magas víz- és rosttartalma nagyon jótékony hatással van az emésztésünkre, rendszeres fogyasztásával könnyebbé tehetjük a salakanyagok eltávolítását, megelőzi a székrekedést, fokozza a bélperisztaltikát is. A zeller fogyasztása védő hatást gyakorol a gyomor, illetve a bélrendszer nyálkahártyájára is. Legyünk azonban óvatosak, mert a túl sok zeller akár hasmenést is okozhat. A nyers szárzeller pedig egyáltalán nem ajánlott krónikus hasmenésben szenvedőknek.

A fehérje a görög “proteios” szóból származik, ami “primert” jelent. Ez önmagában jelzi a fehérje fontosságát az egészséges táplálkozásban.  A fehérje elengedhetetlen az emésztéshez, és az immunrendszered jó működéséhez.

A fehérje fontos tápanyag, amelyre minden korosztálynak szüksége van. Azonban a protein még fontosabb a gyermekkorban, serdülőkorban és terhesség közben is. Az időseknek több fehérjére van szükségük az izmok elgyengülésének megakadályozása miatt. Ha rendszeresen edzel, magasabb proteintartalmú étrendre is szükséged lesz.

A fehérjék nemcsak az izomsejtek, izomrostok számára szükségesek, hanem elősegítik a testben a kémiai reakciókat, jeleznek a sejteknek, mit tegyenek, és azt mikor tegyék, sőt, ellátják a szervek közötti szállító feladatot is. Lehetővé teszik továbbá, hogy a szervezet védekezni tudjon a sérülésekkel, fertőzésekkel szemben, valamint segítenek az enzimek, hormonok, immunsejtjeink előállításában, és a mozgáshoz szilárd vázat biztosítanak (ilyen a kollagén is). A fehérjék rendelkezhetnek stabilizáló, szerkezeti funkcióval is.
A fontos fehérjékhez tartoznak az enzimek, a hormonok, az inzulin és a növekedési hormon is.

A vegetáriánusoknak igen gondosan meg kell válogatniuk táplálékukat, hogy biztosíthassák szervezetük számára a megfelelő fehérje mennyiségét. Szervezetünkben nincsenek fehérje raktárak, ezért az izomzat megtartása érdekében naponta többször kell fehérjedús ételeket fogyasztanod. 

Ha valaki nem fogyaszt húst, illetve általában véve állati eredetű élelmiszereket, akkor növényi forrásból is biztosíthatja szervezete fehérjeszükségletét.

Tévhit, hogy a növények nem teljes értékű fehérjét tartalmaznak,

 Nyolc aminosav létezik, amelyeket a szervezet nem tud előállítani, ezért csak kívülről lehet őket a szervezetbe vinni. Minden élőlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és az állatokban egyaránt megtalálhatóak az ember számára esszenciális aminosavak. Ha megfelelő ételeket párba állítjuk, akkor máris javíthatunk a növényi fehérjék aminosav összetételén. Ezt fehérje komplettálásnak nevezik. A gabonaféléket például a hüvelyesekkel fogyaszthatjuk.

barna rizs + bab

lencse + szója

barna rizs + borsó + gomba

hajdina + bab + zöldség

zabpehely + szójatej

Nem szükséges azonban minden étkezés alkalmával teljes értékű fehérjét fogyasztani, de még naponta sem.

A szervezet ugyanis képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját tartalékából, ha az egy adott étkezésből hiányzik is.

MENNYI FEHÉRJÉRE VAN SZÜKSÉGED?

Egy átlagos embernek körülbelül napi 0,8 gramm fehérjét kell bevinnie testtömeg kilogrammonként. A javasolt napi fehérjebevitel kiszámításához szorozd meg a testsúlyod 0,8-al, például ha 80 kiló vagy akkor 80×0,8= 64 gramm.