A növényi eredetű fitoösztrogének hasznosak, flavonok, melyek számos növényben megtalálhatók, ezek közül emelek ki néhányat.

 Szója: 

A kutatások eredménye szerint a szója nem rontja a nemihormonok egyensúlyát, férfiaknál sem. Kínai tanulmány alapján kimondható, hogy ahol több szóját fogyasztanak, kevesebb a mell és prostatarák. A csontok erősítésében is szerepet játszik, sőt a szívbetegség, a stroke rizikója is csökken. Jót tesz a bőrnek, csökkenti a depressziós tüneteket, javítja a vesefunkciót. Menopausa idején enyhíti a hőhullámokat.

A szójában lévő fitoösztrogének több daganattípus ellen védőhatással bírnak, azáltal, hogy csökkentik a humán ösztrogén szintet, így a humán ösztrogénfüggő daganatok kialakulását gátolják. A mell, a prosztata és vastagbélrák kialakulásának veszélyét csökkentik.

A fitoösztrogének normál esetben nem okoznak elnőiesedést/ feminizációt/, mint a humán ösztrogének és nem csökkentik a spermiumszámot sem.

A fentiek értelmében hasznos a szója fogyasztása hús helyett is. A hús, a tej, a tojás is jelentős mennyiségű ösztrogént tartalmaz, amelynek hatása egyezik a humán ösztrogén hatásával és káros.

Szervezetünk zsírszövete is termel ösztrogént, ez a magyarázata annak, hogy a kövérség is rejt magában daganatos betegségre hajlamosító tényezőt.

Többek között a szőlőben, a gabonafélékben és bogyós gyümölcsökben is megtalálhatók a fitoösztrogének, ezek védenek bennünket, antioxidans hatásúak.

Az egyetlen fitoösztrogén, mellyel kapcsolatban érdemes óvatosnak lennünk a sörben található, mely rendszeres fogyasztás esetén elnőiesedést okoz.

Van egy másik csoport fitoösztrogén, mely az ösztrogen ellenes hatás mellett gyenge ösztrogénszerű hatással is bír- jelentős mennyiség a lenmagban van, mely peteérés nélküli ciklushoz vezethet, ezáltal a petefészek működés elégtelenné válhat, meddőséget okozhat.

Táplálkozásunk során érdemes figyelembe venni, melyek a hasznos növények, melyek szolgálják egészségünk megőrzését.

A népi gyógyászat már több száz éve felfedezte a máriatövis gyógyító hatását: méregtelenítésre és a máj védelmére már évszázadok óta használják kúraszerűen. A növény magjában található silymarin nevű hatóanyag hatékonyan száll szembe a májban található toxinokkal. 

Ezenfelül antioxidáns tulajdonsággal is rendelkezik, aminek következtében semlegesíti a májsejtekben lebomló méreganyagokból keletkező szabad gyököket és megakadályozza a méreganyagok májsejtbe való bejutását. A túlterhelt májsejtek pótlásával segíti a máj újjáépülését.

Mi a máriatövis titka?

Érdekesség: még a gyilkos galóca által okozott életveszélyes mérgezéskor is segít, ugyanis az infúzióval bevitt máriatövis-kivonat gyorsabban tudja a gomba mérgeit lebontani a májban, ezáltal megakadályozza a májsejtek pusztulását.

Tudományosan elismert a máriatövis-termés regisztrált készítményeinek alkalmazása. Termése tartalmazza legfontosabb hatóanyagát, a szilimarint, mely tulajdonképpen három flavonoid keveréke. Egyéb keserűanyagokat, illóolajat és E-vitamint is találunk benne, de a szilimarin a legfontosabb. Ez az anyag úgy védi legfőbb méregtelenítő szervünket, a májat a mérgektől, hogy egyrészt serkenti a mérgek lebontását, másrészt aktivizálja a májsejtek (hepatocyták) gyógyító mechanizmusait, és az új májsejtek képződését.

Bár a gyógynövényekkel foglalkozó könyvek tartalmazzák a máriatövis-tea receptjét , ilyen töménységben csak emésztést segítő hatása érvényesülhet, ugyanis a hatóanyag nagyon rosszul oldódik vízben.

Ha májvédő-és májregeneráló hatását szeretnénk kihasználni, csak a nagy adag szilimarint tartalmazó kivonatok, cseppek és kapszulák bizonyulhatnak hatásosnak. Ha komolyabb egészségügyi problémánk van, minden esetben orvossal kell egyeztetnünk a máriatövis-készítmények használatát és adagolását illetően.

Egyébként a növény minden része ehető gyökerétől a virágig. Leveleit és szárát egyes helyeken salátákba, levesekbe, köretként, sőt pitékben is felhasználják. Szárának ízét a káposztához és a spenóthoz hasonlítják, fejét forralás után az articsókához hasonlóan dolgozzák fel.

Akkor is használhatjuk, ha egészségesek vagyunk, de úgy érezzük, hogy életmódunk, esetleg munkánk több méreganyaggal terheli meg a szervezetünket, mint az tanácsos lenne, és szeretnénk a későbbi problémákat elkerülni.

lyenkor évente egy-két szilimarinkúrát érdemes tartani, májműködésünket támogatandó.

Ellenjavallatai és mellékhatásai nem ismeretesek, mindazonáltal terhes és szoptató kismamák ne alkalmazzák, és gyermekeknél sem indokolt a használata.

Változó és idősebb korban a só hiányállapotok nagyon jellegzetes tüneteket produkálnak. Ha felismerjük, hogy a szervezetünk sóhiányos állapotba került, akkor könnyen és gyorsan gyógyíthatjuk meg magunkat.

 A sóhiány tünetei: csontritkulás, fogszuvasodás, hormonális zavarok, stressz, ízületi panaszok, hajhullás, fokozott kopaszodás és a haj korpa. Továbbá visszerek, gyakori gyulladások, bőrproblémák, és emésztési problémák. Valamint izomgörcsök, fokozott izzadás, gyomorsav túltengés és a fáradtság, gyakori vizelés, súlyosabb esetben pedig a kiszáradás, ezen kívül pedig memóriazavar, eszméletvesztés. Az arcon is megmutatkozik a sóhiány tünete, elszürkül vagy sápadttá válhat, értágulatok, májfoltok jelentkeznek, fokozódik az arcbőr zsírosodása és hirtelen ráncosodás lép fel.

 Vérünk 9 gramm sót tartalmaz literenként, és a benne található nátrium szervezetünk létfontosságú ásványi anyaga. Naponta 2 gramm nátrium-kloridra van szüksége a szervezetünknek. Ennek elsősorban az a feladata, hogy tápanyagot juttasson el a sejtekbe. Ha nem jutunk elég sóhoz, akkor szervezetünk egyensúlya felborul.

 A nátrium-klorid, vagyis a konyhasó olyan ásványi eredetű anyag, amelyet fűszerként az ételek ízesítéséhez és azok tartósításához használnak. Az emberi szervezetnek a megfelelő élettani folyamatokhoz szüksége van sóra: az szabályozza a folyadékháztartást, hozzájárul az idegi impulzusok működéséhez. A sóból az ajánlott napi mennyiség egyénenként változó, de átlagosan a maximum 5-7 gramm, ettől többet nem ildomos fogyasztani, mert a túl sok só károson hat a testre, felborítja az ionegyensúlyt, hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához, az pedig hosszú távon szívinfarktushoz és stroke-hoz is vezethet. Viszont a só hiánya is komoly tünetekkel jár: izomgyengeség, görcsök, szédülés is jelezheti, hogy kevés a szervezetbe juttatott só mennyisége.

Az alkohol káros hatásai, mely nagy mértékben károsítja májműködésünket.

Nagy Sándor, Görögország királya, sokkal könnyebben tudott országokat hódítani, mint önmaga felett uralkodni.

Miután ez az úgynevezett nagy ember a félvilágot meghódította, szenvedélyének, mértékletlenségének esett áldozatául. 

Évezredek tapasztalata és haladása ellenére is, modern civilizációnkban éppúgy feltalálható az iszákosság sötét foltja, mint ahogyan a világtörténelem első lapjait beszennyezte. Bárhová is megyünk, mindenütt ott találjuk az iszákosságot, rossz következményeivel együtt. 

A mi agyunk az a nemzetnek a vagyona.

A fő-fő reménysége [...] ami az emberek koponyájában van. Addig hasznos, addig emberi az élet, amíg az agy teljes teljesítőképességű. És ezt veszélyezteti az alkohol, az egy idedegméreg. (Funk Sándor addiktológus)

 Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szerint

„az alkohol legális drog, mely lassú öngyilkossághoz vezet”.

10 gramm alkoholt tartalmaz:

 30 ml 40 százalékos whisky,

100 ml 12 százalékos bor, vagy

250 ml 5 százalékos sör.

Nőknél  évek alatt, rendszeres fogyasztás mellett már napi 20 gramm, férfiaknál napi 60 gramm alkohol májkárosodást okoz.

150-200 gramm alkohol naponta történő fogyasztása, egyébként egészséges egyéneknél is zsírmáj kialakulásához vezethet.

Alkoholos májgyulladáshoz átlagosan napi 80 gramm alkohol 10 évig tartó fogyasztása vezet. 

Egy másik megbetegedése a májnak a fertőző májgyulladás.

 https://www.hepatologiaikozpont.hu/hirek/mi-a-kulonbseg-az-egyes-hepatitisz-tipusok-kozt

 Leggyakoribb a vírusos májgyulladás, de emellett baktériumok, mérgezés, túlzott alkoholfogyasztás és autoimmun betegség is kiválthatja.

A különböző vírusos kórokozóit A-tól G-ig (A, B, C, D, E, G) nagybetűkkel jelölik. Az eltérő jelölésű hepatitis fajták kórokozói eltérő módon váltják ki a máj gyulladását, és felépítésük, mikrobiológiai jellemzőik is eltérőek.

Akut májgyulladást főként az A, B és E vírusok okoznak. Az A és az E fertőződés többnyire járványszerű, a közvetítő fertőzött élelem vagy víz illetve széklet. A B fertőződéshez közvetlenebb érintkezés szükséges, melynek során fertőzött vér vagy testnedv adja tovább a vírust. Leggyakrabban szexuális érintkezéssel terjed, de nem megfelelően fertőtlenített eszközökkel, injekciós, akupunktúrás és tetováló tűkkel, vagy körömvágó, borotválkozó eszközökkel, fogkefével is fertőződhetnek a betegek. Előfordul, hogy valamely más fertőző betegség (pl. a szalmonella) szövődményeként jön létre májgyulladás. Szintén májgyulladáshoz vezethetnek különböző mérgezések, túladagolt gyógyszerek és a túlzott alkoholfogyasztás is.

Krónikus májgyulladást elsősorban a hepatitis B, C és D vírusok váltanak ki, de ehhez vezethet az alkoholizmus, és néhány immunrendszert érintő, illetve anyagcsere betegség is.

A magnézium, mint esszenciális ásványi anyag, számos alapvető biológiai folyamatban játszik kulcsfontosságú szerepet. Hiszen támogatja az idegrendszer egészségét, az energiatermelésben is szerepet játszik, ezentúl a csontok egészségének fenntartásában és a vérnyomás szabályozásában is komoly szerepe van, illetve hozzájárul a szív egészségéhez is. Hiánya számos egészségügyi problémához vezethet, mint például izomgörcsök, fáradékonyság, alvászavarok, szívritmuszavarok és hangulatingadozások. Ezért kiemelten fontos, hogy megfelelő mennyiségben fogyasszuk azokat az ételeket, amelyek bővelkednek ebben a fontos tápanyagban, vagy szükség eseté táplálék-kiegészítőkkel pótóljuk.

Összeségében a magnézium fontos szerepet játszik az egészségünk megőrzésében, hiszen rengeteg kulcsfontosságú funkcióban szerepet játszik. Fontos megérteni, hogy a változatos és kiegyensúlyozott táplálkozás segítségével könnyedén biztosíthatjuk a szervezetünk számára a szükséges mennyiségű magnéziumot. Azonban ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mely ételek tartalmaznak magnéziumot. 

Teljes kiőrlésű gabonák: A barna rizs, a quinoa, a bulgur és a zabpehely nemcsak rostban, hanem magnéziumban is gazdagok. Ezek az élelmiszerek segítenek fenntartani a vércukorszintet és elősegítik az emésztést. Fogyasztásuk így kifejezetten ajánlott.

 Hüvelyesek: A bab, a csicseriborsó, a lencse és a szójabab kiváló fehérjeforrások, amelyek jelentős mennyiségű magnéziumot is tartalmaznak. Rendszeres fogyasztásuk hozzájárulhat a fogyáshoz és az anyagcsere egészséges működéséhez.

 Zöld leveles zöldségek: A spenót mellett a káposzta, a kelbimbó, a brokkoli és a saláta is tartalmaznak magnéziumot. Ezek a zöldségek tele vannak vitaminokkal és ásványi anyagokkal, amelyek hozzájárulnak az egészséges immunrendszer működéséhez.

 Avokádó: Ez a krémes gyümölcs nemcsak ízletes, de tele van egészséges zsírokkal, A-, B-, C-, D-, E- és K-vitaminokkal, valamint számos ásványi anyaggal. Segít szabályozni a koleszterinszintet és erősíti az immunrendszert, emellett pedig rendkívül ízletes is.

 Diófélék: A dió, mandula, kesudió és társai kiváló magnéziumforrások. Fehérjében, B-vitaminokban, C-vitaminban, kalciumban, káliumban, vasban, rézben és cinkben is gazdagok, így hozzájárulnak az egészséges immunrendszer működéséhez és a szív egészségéhez.

 Étcsokoládé: A magas kakaótartalmú étcsokoládé nemcsak finom, de magnéziumban, vasban, rézben és mangánban is gazdag. Persze mértékkel fogyasszuk, hiszen kalóriatartalma is jelentős, azonban kis mennyiségben kifejezetten egészséges lehet.

 Banán: Ez a népszerű gyümölcs nemcsak finom és könnyen fogyasztható, de kiváló rostforrás, valamint káliumot, mangánt, B6-vitamint és C-vitamint is tartalmaz.

 Citrusfélék: A narancs, a grapefruit és a citrom nemcsak C-vitaminban gazdagok, de tartalmaznak magnéziumot is. Télen különösen érdemes őket fogyasztani.

Tofu: A szójafehérjéből készült tofu kiváló fehérjeforrás, amely jelentős mennyiségű magnéziumot, mangánt, szelént, kalciumot és vasat tartalmaz. Mindenképpen érdemes fogyasztani.

Figyelmeztető tünetek:

Fáradtság és kimerültség: A magnéziumhiány csökkent energiaszinttel és általános fáradtsággal járhat.

Szorongás és stressz: A magnéziumhiány hatással lehet az idegrendszerre, és szorongáshoz és stresszhez vezethet.

Emésztési problémák: A magnéziumhiány hatással lehet az emésztőrendszerre, és okozhat puffadást, székrekedést és egyéb emésztési problémákat.

Hányinger, hányás: A magnéziumhiány okozhat hányingert, ritkább esetben pedig hányást is.

Abnormális szívritmus: A magnéziumhiány által szabálytalanná válhat a szívritmus.

Magas vérnyomás: Állatkísérletek azt mutatják, hogy a magnéziumhiány növelheti a vérnyomást és elősegítheti a magas vérnyomást, amely a szívbetegségek erős kockázati tényezője.

Csökkent étvágy: A magnéziumhiány csökkent étvágyat is eredményezhet.

Izomgörcsök, izomrángás: A magnéziumhiány gyakran okoz izomgörcsöket, izomrángást. Kiváltképp éjszaka jellemző, hogy az alvás közbeni nyújtózkodásnál a vádlik rendkívüli módon begörcsölnek.

Alvásproblémák: A magnéziumhiány zavarhatja az alvást, és alvásproblémákat okozhat.

Asztma: A magnéziumhiány gyakori a súlyos asztmában szenvedőknél. Ezenkívül a magnéziumszint általában alacsonyabb az asztmában szenvedő egyéneknél.