Korunk legelterjedtebb népbetegsége a depresszió, amely a kellemetlen élmények következtében létrejövő lehangolt, kóros lelki állapot (búskomorság). Nyilvánvaló, hogy mindenkit érnek ilyen kellemetlen élmények, de mégsem fedezhetők fel mindenkin depressziós tünetek.

Ez a búskomor lelki állapot általában az önsajnálattal kezdődik. Ekkor azt érezhetjük, hogy mások sokkal jobb helyzetben vannak, hogy őket jobban szeretik, vagy hogy velünk senki sem törődik, sőt kizárt bennünket a társadalom magából. De ha ezeket az érveinket megvizsgáljuk, kiderül, hogy önsajnálatunk eltakarja elölünk mások nyomorát és elesettségét, és szembeötlő lesz, hogy mi sok-sok embernél jobban állunk.

Az a lelki válság, amely az önsajnálkozással kezdődik, nagyon mélyre süllyedhet, sőt egészen az öngyilkosságig is fajulhat. De tudni kell, hogy van lehetőség visszafordulni még az utolsó pillanatban is, még akkor is, ha ebben az állapotban nem látszik a megoldás. A kimozdulás, a munka és a legkisebb sikerélmény is komoly kapaszkodó az ilyen befelé forduló és az elhagyatottság érzésével küszködő ember számára.

Lelki horgonyokra, segítő családtagokra és barátokra van szükség, mert az akarat-gyengeség következtében e súlyos állapotból egyedül, segítség nélkül nagyon nehéz kievickélni. Ezek a horgonyok viszont lehetnek mások is, pl. a csodás természet, a jókedvű gyermekricsaj... Törekedni kell, hogy egyszerű választásokkal ismét kézbe vegyük életünk irányítását, és ne engedjük el a kormánykereket.