Melyik étrendi forma a leghasznosabb?
Ésa 24,4–6 • „Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a föld kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.”
Az Úr az elváltozásra készülő népét az édeni, azaz a hústól és állati eredetû termékektõl mentes, természetes és egyszerû étrendhez vezeti vissza. Ellen White így ír az utolsó napok nyomorúsága és az egészségvédelem összefüggésérõl:
„Az átváltozás előtt azonban át kell élnünk a hét csapás idõszakát, és ha valakinek a vére tisztátalan, zsírlerakódásokkal telített, hogyan tudja majd átvészelni azt az idõszakot, amikor a levegõ ragállyal fertõzött lesz? Természetes, hogy ez lehetetlen lesz számára.” (Robert J. Wieland: Az 1888-as üzenet, 27. o.)
Az idézet rámutat arra, hogy étrendünk kihat a vérünk összetételére, amely a kritikus idõkben lerontja állóképességünket, veszélybe sodorva örök érdekeinket is. Az étrendnek – a bizonyságtétel értelmében – sokkal nagyobb a jelentõsége a végsõ próbák idején, mint azt valaha is gondoltuk. „A test élete a vérben van” – mondja ki az Írás az alaptörvényt, ami azt is jelenti, hogy nemcsak az állatok, hanem az emberi élet is a vér minõségével függ össze (3Móz 17,11).
A húsfogyasztást a bizonyságtételek egyáltalán nem javasolták már ezelõtt mintegy 100-120 évvel sem, az egyre szennyeződő környezet, a hússal kapcsolatos egészségügyi és erkölcsi problémák, valamint az állatbetegségek terjedése miatt.
„A hús sohasem volt a legmegfelelőbb táplálék, de fogyasztása most – az állatok betegségeinek rohamos szaporodása miatt – kétszeresen is kifogásolható. Akik húst fogyasztanak, aligha tudják, mit esznek! Ha alkalmuk lenne látni a vágóállatot, és tudnák, mi-lyen minõségû húst esznek, sokszor undorral fordulnának el tõle. Sokan fogyasztanak rendszeresen olyan húsételeket, amelyek hemzsegnek a tuberkulózist és rákot kiváltó kórokozóktól. Ezek és más hasonló halálos betegségek így terjednek. (…) Nincs már itt az ideje, hogy mindenki felhagyjon a húsfogyasztással? Hogyan táplálkozhatnak még hússal és egyéb testet-lelket károsító ételekkel azok, akik a szent angyalok társaságára méltó tiszta, nemes és szent életre törekszenek? Miként olthatják ki Isten teremtményeinek életét, hogy azok húsát ínyencfalatként fogyasszák? Térjenek inkább vissza a kezdetben kapott egészséges és ízletes ételekhez, legyenek irgalmasak az Isten által teremtett és uralmuk alá helyezett oktalan állatokkal, és tanítsák meg erre az irgalmasságra a gyermekeiket is.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 295., 315. o.)
Ellen White kora óta a húsminőség és az állatok egészségi állapota tovább romlott. Számos nagy, az állatbetegségekkel öszszefüggõ járványt értünk meg már a mi korunkban is, így az akkor leírt sorokat „négyzetre is emelhetjük” ma (sertéspestis, kergemarhakór, madárinfluenza, sertésinfluenza, szalmonellózis, húsbotrányok stb.). (Lásd e témában Fehér János Nemzetközi húskrízis – Húsételek a maradék asztalán – meddig? című könyvét, illetve Tóth Gábor Eljött az idő? című tanulmányát, mindkét kiadvány a BIK Könyvkiadónál jelent meg 2009-ben.)
A húsfogyasztással már számos nem hívő ember is felhagyott az egészségügyi kockázatok és az erkölcsi aggályok tudatosítását követõen. George Bernard Shaw például így vallott errõl: „Az állatok a barátaim, és én nem eszem meg a barátaimat.” Ismert Edward Nelson orvos mondása is: „Ha erõs akarsz lenni, mint a bivaly, edd azt, amit a bivaly eszik, de a bivalyt ne edd meg.”
Az egyéb állati eredetű élelmiszerekrõl Ellen White ezt írja: „Tanítsuk meg az embereket tej és vaj nélkül táplálkozni! Mondjuk el nekik, hogy hamar eljön az idő, amikor a tojás, a tej, a tejföl és a vaj fogyasztása nem lesz többé biztonságos, mert az emberek gonoszságának növekedésével arányosan nõnek az állatbetegségek.
Biblia és egészség
Közel az idő, amikor a bukott emberiség bűnei miatt az egész állatvilág nyögni fog a földünket átokkal sújtó betegségek alatt. Isten rátermettséget és ügyességet ad népének, hogy ezek nélkül is egészséges táplálékot tudjon készíteni. Népünk vessen el mindenféle egészségtelen receptet!” (Étrendi és táplálkozási tanácsok, 282. o.)
A következő mondatra is figyelnünk kell: „Várjuk meg, amíg a körülmények megkövetelik, és az Úr elkészíti erre az utat.” (I. m., 162. o.) Eszerint Isten népe számára az „idő” akkor jön el, amikor ezek a termékek (tej, tojás) problémássá válnak, és betegségek terjesztői lesznek. Ez az idõ itt van, hiszen láthatjuk a jelentendenciáit, és azt is, ahogyan az Úr lépésrõl lépésre értékes, tápláló növényi alapanyagokat, ételkészítési módokat tár elénk, az állati eredetû termékek helyett. Isten gondoskodott számunkra a bõséges és változatos növényi nyersanyagokról, amelyekbõl egészséges, tápláló és ízletes reformételek készíthetõk.
Jelzések ezek, amelyeket észlelve haladék nélkül érdemes megkezdeni a fokozatos áttérést a növényi étrendre – mint szükségszerű és oltalmat jelentõ étrendi formára. Sokan azt gondolják, hogy ezzel a táplálkozás kérdése „üdvözítõ” jelleget kap, és szélsőségesnek tartják az ilyen álláspontot. Ne feledjük azonban, hogy Isten maga hívta fel a figyelmet a vegán étrend fokozatos bevezetésére, amelynek során a hit és a cselekedetek együtt teszik lehetõvé, hogy az Úr megvédhessen a nagy nyomorúság idején. A Krisztust váróknak adott egészségvédelmi tanácsok Isten különleges adományai, s a hitbõl fakadó engedelmesség súlyos ártalmaktól óv meg bennünket a jövõben.
